Győri Judit: Thomas Mann Magyarországon. Felolvasóestjeinek története és sajtóvisszhangja - Modern filológiai füzetek 4. (Budapest, 1968)
Az antifasiszta sajtóharc középpontjában
teremtése alapvető szükség, mert nélküle nincs és nem lehet a szó való értelmében vett lelki és szellemi élet.”90 Még mindig sok szó esik Mann önként vállalt száműzetéséről. Óriási érv ez az emigráció a náci Németország ellen! A cikkekből itt-ott visszacsillan a 35-ös nagy tiltakozás fénye, harcos, csattanós glosszák, híradások születnek, amelyek Thomas Mann példáját idézik: „Két mítoszra kellett gondolnunk Thomas Mann Freudról szóló előadását hallgatva — írta például a Magyar Hirlap munkatársa. — Az egyik mítoszról Mann beszélt. Ez az a bizonyos »örök mítosz«, az emberi lélek mítosza, amelynek felderítése a freudizmus végső célja. Amelynek teljesedése esetén feltárul a szebb jövő: »egy olyan új humanizmus, amely szabadabb és megértőbb emberek életközössége«. Mialatt erről a nagy mítoszról beszélt Budapesten az európai szellem egyik legméltóbb hirdetője, a terem felett ott lebegett egy másik mítosz árnya. »A faj mítoszának« árnya. Az a mítosz, amely miatt önkéntes száműzetésben él Thomas Mann. A nagynevű író nem tartozik a »megbélyegzett« fajhoz. Mégsem tud élni ott, ahol a faj mítoszára építik fel a társadalmi és politikai rendet. . .”91 A tanácskozáson németül szólalt fel Thomas Mann, hogy hitet tegyen németsége mellett. Németségének és európaiságának egysége szintén gyakori téma ezért a lapokban. A német költőfejedelem, Goethe és a közötte vont párhuzam állandósul, a sorokban a későbbi József Attila-vers gondolatai érlelődnek: „Elit közönség forrón ünnepelte a ma legnagyobb élő íróját, a szellem büszke és önkéntes számkivetettjét, Thomas Mannt a 130