Győri Judit: Thomas Mann Magyarországon. Felolvasóestjeinek története és sajtóvisszhangja - Modern filológiai füzetek 4. (Budapest, 1968)

Az antifasiszta sajtóharc középpontjában

„A Thomas Mannhoz intézett ódának a Szép Szó Tho­mas Mami-estjén való felolvasását betiltotta a rendőr­ség. Igen helyes, — magyarázza a szélsőjobboldali reg­geli lap, — melynek gondolatvilágától a rendőri úton való irodalomirányítás eszméje különben sem áll távol — helyes, mert hátha az írók, akik tudvalévőén »kü­lönösen nehezen tudnak határt szabni lelkesedésüknek«, a költő Thomas Mann helyett a politikus Thomas Mannt ünnepük! Nem szabad tehát ilyen »propagatív óda­­költészetet« szabadjára engedni... A betű szabad­ságának ügyéről és az ódaköltészet »propagatív« mivoltáról ezúttal nem akarunk vitatkozni. Csak fel­lapozzuk ugyanennek a szélsőjobboldaü lapnak azt a másik közleményét, amelyben a Thomas Mann-est lefolyásáról beszámol, s amelyben maga is kénytelen megáüapítani, hogy poütikáról szó sem esett az előadó­esten, a nagy német író egy gyönyörű novelláját olvasta fel, amelynek semmi köze aktuáüs közéleti kérdések­hez. Úgy látszik tehát, amaz általuk kárhoztatott »bal­oldali intellektuellek« mégis csak tudnak »határt szabni« és nem művelnek költészet jogcímén pártpoü­­tikai agitációt”. — mérgelődött válaszképpen az egyik ilyen örvendező cikkre az Esti Kurír.10i Thomas Mann azonban már az előadás előtt megis­merkedett a költemény tartalmával. Az előadás előtti délutánon megjelent József Attila a költeménnyel Hatvanyéknál s arra kérte Hatványt, fordítsa le Tho­mas Mann-nak a verset. Mikor Hatvány lefordította a költeményt, Thomas Mann meghatódott és rög­tön megszerette az ismert ódát, mert reaüzmu­­sának és humanizmusának igazolását látta benne. 140

Next