Győri Judit: Thomas Mann Magyarországon. Felolvasóestjeinek története és sajtóvisszhangja - Modern filológiai füzetek 4. (Budapest, 1968)
Az antifasiszta sajtóharc középpontjában
Mann felolvasóestjéről és tanulmányának végén megjegyeizte: „kár, hogy a közönség egyoldalúan az intellektuális társadalom egy bizonyos rétegéből került ki, jelképéül a szellemiség mai sivár, jelszavas meghasonlásának”.112 A közönségre egyébként majdnem minden cikkíró megjegyzéseket tett, hol előkelőnek, hol elitnek, hol egyoldalúnak titulálva. A kortársak visszaemlékezéseiből azonban az derül ki, hogy az estnek kifejezetten baloldali tüntetés jellege volt, s ennek megfelelően a hatalmas lelkes közönség is elsősorban a baloldali értelmiségiekből került ki. Ezen az estén valóban ültek olyanok is a hallgatóság soraiban, akik csak azért jöttek el — József Attila szavaival élve —, hogy „nézzék” a nagy írót, mert tisztában voltak a felolvasás politikai jellegével. Kiss Ferenc, a munkásköltő, elbeszélése szerint, szintén ott ólálkodott a színház kapuja körül, szeretett volna pótszéket szerezni, de látva az erős rendőri készültséget, inkább eloldalgott a számára nem kívánatos környezetből.113 A hangulat egyébként is nagyon feszült volt és Thomas Mann valóban politikamentes felolvasása olyan tomboló lelkesedést váltott ki, hogy szinte elképzelhetetlen milyen lett volna az est, ha József Attila felolvashatja híres üdvözlő ódáját, melyben a Horthy-rendőrség joggal vélte felfedezni az aktuális politikai mondanivalót. „Soha ilyen tapsot nem hallottak a színház falai! — emlékszik vissza Bródy Pál, a színház akkori művészeti igazgatója és Bálint Lajos, az akkori dramaturg.”114 Mann másnap reggel elutazott Bécsbe. Elutazása előtt még elmondotta az újságíróknak, hogy Amerikába készül, ott meg fogják alapítani a német határon kívül 10 145