Győri Judit: Thomas Mann Magyarországon. Felolvasóestjeinek története és sajtóvisszhangja - Modern filológiai füzetek 4. (Budapest, 1968)
Az antifasiszta sajtóharc középpontjában
nítve nézni munkájának vagy életének egyes mozzanatait. Minden beletartozik az életműbe. Bármit mond és bármit ír, mögötte és körülötte ott van a Varázshegy, a Halál Velencében, a József, a politikai nyilatkozatok, az önként vállalt, és ma már hivatalosan megerősített számkivetés. És így világszemlóleti, szinte kultúrtörténeti jelentősége van, ha ez a nagy író valahova elutazik, és valamit felolvas. Egy elvet, egy állásfoglalást képvisel minden megnyilatkozása: még politikamentesen is demonstráció. És amilyen jelentős egy-egy mondata, olyan jelentéktelen részletkérdés, hogy melyik állam polgára. Közelebbi meghatározását, Settembrini szavával, így lehetne útlevelébe írni: »gesitteter Abendländer«. Vagy, mint József Attila betiltott és elmondatlanul maradt prológusában írta róla: »fehérek közt egy európai.«”121 A cikk befejezése bebizonyítja, hogy hiába tiltották be József Attila ódáját, a költemény azonnal elterjedt, befejező sorai azonnal szállóigévé váltak. Része lehetett ebben annak is, hogy a Szép Szó teljes egészében leközölte az est bevezető anyagát, itt jelent meg először a Thomas Mann üdvözlése is.12ia Ugyanebben a számban közölték Mann Utószó című írását, melyet Mann a svájci szociáldemokrata asszonyok Jog az élethez című folyóiratába írt eredetileg, s célja a spanyol polgárháború iránti érdeklődés felkeltése volt. A József Attila-vers híres sorai egyébként nemcsak Bálint Györgynél bukkantak fel közvetlenül Mann felolvasása után. József Attila barátja, Németh Andor is ezzel zárta egyik cikkét. Németh azonban visszanyúlt a magyar irodalom hagyományaihoz, és Ady szintén gyönyörű, szállóigévé vált 154