Győri Judit: Thomas Mann Magyarországon. Felolvasóestjeinek története és sajtóvisszhangja - Modern filológiai füzetek 4. (Budapest, 1968)
Az antifasiszta sajtóharc középpontjában
szavaival kapcsolta össze József Attila sorait, megsejtve ezzel a költemény szerepét a magyar líra humanista hagyományainak folytonosságában. Ha eddig kételkedtünk volna abban, hogy Thomas Mann népszerűsége a magyar irodalom legszebb, leghaladóbb hagyományaiba ágyazódott, Ady költeményének összekapcsolása József Attiláéval Thomas Mann humanizmusának jellemzésére, már bizonyítékot szolgáltatna erre. „Thomas Mann kijelentése bátorító jelző és biztatás — írta Németh Andor Thomas Mann-nak a diktatúrára és szabadságra vonatkozó kijelentéséről — nem a tömegek, hanem a magánosán vívódók felé, akik, mint ő, nem tudnak belenyugodni a szellem elborulásába, őrt állanak a strázsán, »emberek maradnak az embertelenségben«, »európaiak a fehérek között«.”122 A kortársak elfogadták József Attila megfogalmazását a Mann-i humanizmusról, Thomas Mannt vonzotta a költő tiszta embersége. Az emlékezések szerint Hatvanyéknál hosszan elbeszélgetett vele. Attila egészen felvillanyozódott a társaságában, pedig akkoriban már sokszor erőt vett rajta az a lelkiállapot, mely később a tragédia felé sodorta. Mann megkérdezte tőle, hol tanult meg olyan jól németül, és a költő bécsi diákéveiről, nyomoráról mesélt, arról, hogy újságárulás közben a bécsi utcán gyakran kukkantott bele a lapokba. Ismeretes, hogy Thomas Mann később több jó fordításban is újra elolvasta a költeményt. Elsőként, — úgy tudjuk — Eranyó Zoltán fordította le, meg is jelent a Szép Szó 1938-as számának borítóján. Mann többször megjegyezte, hogy sohasem kapott még elismerőbb sorokat, mint amelyeket József Attila írt róla. Amikor 155