Győri Judit: Thomas Mann Magyarországon. Felolvasóestjeinek története és sajtóvisszhangja - Modern filológiai füzetek 4. (Budapest, 1968)
Az antifasiszta sajtóharc középpontjában
Magyarország ugyanúgy a nagy humanistát tisztelte benne, mint a harmincas évek értelmisége, s ugyanazzal a tanítványi tisztelettel és szeretettel fordult feléje, mint egykor József Attila, arra álljon itt bizonyítékul a magyar költészet másik, kevésbé ismert üdvözlete a nagy írónak, melyet Gömöri Jenő küldött el 1947 márciusában Thomas Mann-nak Amerikába,: Most, hogy megdöglött a Szörny s vele döglött az „élettér”, Engedd meg nekem, akit félholtra kínozott, tépett És megölt ezerszer élve elaljasodott néped, Hogy szálljak Hozzád, ki németből a világé lettél! Hozzád, kit eltátorjánult néped kergén kivetett És lelkiismerete lettél, mely honától messze Szűkölt s harsogott, hogy az ördögi erőt ernyessze, Kit emberré nem „német vére”: lelke és szíve tett. Bocsáss meg hóhér népednek, mely a Szörnyet követte, És vedd kezedbe sorsát, nagy fia: állj az élére És tedd, hogy lelke rügyezzen s ne verje többé vére. S hogy németből emberré legyen: életművedet Te Megkoronáznád vele s neved örökké áldaná Újult néped s a világ: mert mindkettőt megváltaná.128 158