Győri Judit: Thomas Mann Magyarországon. Felolvasóestjeinek története és sajtóvisszhangja - Modern filológiai füzetek 4. (Budapest, 1968)
„Kinek emberhez méltó gondja van…”
Óriás volt, egy nagy nép fia, mely éppen elég gondot okozott önmagának és a világnak, a magyar irodalom pedig elszigetelt. Ha a magyar művészet mélyebb megértését és ismeretét hiába is keressük nála, az mégis kiderül minden ilyen vonatkozású nyilatkozatából, leveléből és visszaemlékezéséből, hogy a személyes találkozások magyar alkotókkal, a szellemi légkör, mely itt körülvette, budapesti felolvasásainak lelkes hangulata, a magyar közönség szeretete mély benyomást tettek rá. Erről tanúskodik leveleiben József Attila és Bartók egyéniségének felidézése, ezt a hatást mutatja 16 év c. írásának budapesti epizódja,5 vagy a Pesti Hírlap körkérdésére írt 1924-es válaszlevél második része.6 Az a tény, hogy gyakran és szívesen jött el hozzánk és majdnem mindig a legfontosabbnak tartott munkáival, azt mutatja, hogy Mann közönséget látott magyar olvasóiban, és magyar olvasói be is tudták ezt a szerepet tölteni. Különösen akkor volt ez fontos, amikor az emigráció megfosztotta már Mannt német közönségétől és többek között a lelkes magyar hallgató-tábor is csillapította a fájdalmat, amit az emigráció ennek a közönségével mindig igen élénk kapcsolatot tartó írónak jelenthetett. Thomas Mann népszerűsége azonban annál inkább fokozódott nálunk is, minél egyetemesebbé tágult Mann művészete. Németsége természetesen nem választható el európaiságától — ő maga is gyakran emelte ki a két elem egységét művészetében — mégis úgy érezzük, hogy a Buddenbrookház írója sohasem vált volna olyan népszerűvé Magyarországon, mint a Varázshegy vagy a József-tetralógia alkotója. A magyar szellemi élet sem azt ismerte el tehát magáénak ebből a sokhúrií 162