Győri Judit: Thomas Mann Magyarországon. Felolvasóestjeinek története és sajtóvisszhangja - Modern filológiai füzetek 4. (Budapest, 1968)
„Kinek emberhez méltó gondja van…”
Frigyes érzékeny intellektusa, ezt dalolta ki József Attila lírája. Ebben az összefüggésben nem lehet eléggé túlbecsülni a nagytehetségű, fiatal Turóczi-Trostler József vállalkozását, gyors munkája tette ugyanis lehetővé, hogy a magyar értelmiség még a regény eredetijének megjelenési évében hozzáférhetett a nagyhatású alkotás magyar fordításához. A két háború közötti időszakban egyébként is jelentősen megnövekedett a Mannfordítások száma — összesen 19 mű látott napvilágot — ez is jelzi Mann hatásának növekedését Magyarországon. Irodalmi közéletünk ebben az időben érkezett el igazán Mannhoz, és ezt fontos kiemelni, mert enélkül a harmincas évek felolvasóestjei sem válhattak volna olyan jelentőssé. Igazán jelentőssé a Mann-i felolvasóestek ugyanis a harmincas években váltak, mikor Mann már emigránsként érkezett hozzánk, és természetszerűleg ekkor teljesedett ki ezeknek a látogatásoknak a politikuma is. A harmincas évek második felében a magyar antifasiszta és népfrontmozgalom Thomas Mannban látta ugyanis eszméinek egyik megtestesítőjét, s a legfőbb tekintélyt, akire a népfrontmozgalom törekvései közt hivatkozni lehetett. Ennek legfőbb összetevői természetesen magában Mann munkásságában keresendők, ez azonban nem lett volna elegendő ahhoz, hogy Mann a fasizmus elleni harcban szinte jelképpé váljon. Hozzájárult ehhez nyilván az is, hogy személyében szerencsésen összpontosultak olyan adottságok és körülmények, amelyek nagyszerűen felhasználhatóak voltak. Mann német író volt, nem tartozott ,,a közvetlenül megbélyegzett fajhoz”, nem volt életveszélyben, ami170