Győri Judit: Thomas Mann Magyarországon. Felolvasóestjeinek története és sajtóvisszhangja - Modern filológiai füzetek 4. (Budapest, 1968)
„Kinek emberhez méltó gondja van…”
igazolódott Bálint György feltevése a munkásosztály és Mann eszmei szövetségéről a fasizmus elleni harcban. Az említett tisztulási folyamat csúcsán Thomas Mann goethei magaslatra emelkedik, élő klasszikussá válik. Emigrációja okát kutató cikkekben, művészetét boncolgató tanulmányokban és beutazásáért harcoló csattanós glosszákban ugyanaz a feltétlen, szinte gyermeki tisztelet nyilvánul meg irányában. Ennek magyarázata az elmondottakon kívül abban rejlik, hogy sokan, — a harc eszmei irányítója, Bálint György is, — etikai kérdést is láttak Mann eszmei hűségében és humanizmusában. Hozzá kell tennünk, hogy ebben maga Mann is etikai kérdést látott, ezért hivatkozott a nácizmus elleni harcban minduntalan az írói lelkiismeretre, ezt sugallja egyébként egész munkássága, melyben már korán megjelent a felismerés, hogy „Az erkölcs ismét lehetséges I”11 Mivel Magyarországon a népfront csak illúzió maradt, szükségképpen fennmaradt valami később is ebből az etikai szemléletből, innen ered azután a Thomas Mann-nal kapcsolatos cikkek pátosza. Mann példaképpé vált és példaképül állíttatott a magyar írónemzedék elé, s ennél az eszméinek kikristályosodásáért mindig nagyon megszenvedő humanistánál nem is találhattak volna jobbat egy olyan ország számára, ahol a kor ellentmondásai és a dühöngő fasiszta terror egyszer már súlyos emberi-művészi próbatétel elé állította a legnagyobbakat is. Enélkül az etikai szempont nélkül nem lenne József Attila költői üdvözletének hangütése sem olyan gyermeki áhítattal és tisztelettel áthatott. Német olvasók többször is megjegyezték már, hogy ez a korlátlan biza-175