Győri Judit: Thomas Mann Magyarországon. Felolvasóestjeinek története és sajtóvisszhangja - Modern filológiai füzetek 4. (Budapest, 1968)
Az antifasiszta sajtóharc középpontjában
budapesti felolvasását és úgy gondoljuk, hogy nem volt érdektelen ezt a harcot nagy vonalakban nyomon követni. Ha áttekintést nyerünk róla, mindjárt világosabbá válik ugyanis, hogy ezt a látogatást haladó erőink harcolták ki, és határozott, ügyes fellépésüknek, jó helyzetfelismerésüknek köszönhető, hogy Thomas Mann — ha megnyilatkozásaiban egyre korlátozottabban is — de még évekre nem vesztette el közvetlen kapcsolatát Magyarországgal. Ennek köszönhető, hogy az emigráns Thomas Mann egy időre polgárjogot nyert nálunk, így érthető meg, hogy ugyanakkor, amikor a bonni egyetem dékánja megfosztotta Mannt díszdoktorságától, József Attila költeménye a legnagyobb európaivá avatta. A magyar haladó erőknek sikerült egy időre elfogadtatni a magyar kormánnyal az emigráns, antifasiszta Thomas Mannt is. Nem csoda tehát, hogy amikor Budapestre érkezett, ilyen örömtelién, ilyen szárnyalóan csendült meg az üdvözlet hangja: „Üdvözlet Thomas Mann-nak, aki ma eljön hozzánk — mindenesetre fájdalmasan rövid időre s írói megnyilatkozásában nem is egészen korlátlanul. Üdvözlet a nagy írónak és tiszta embernek, aki egy magavesztő korban hovatovább utolsónak őrzi az egyensúly és mérték, a megértés és megbocsájtás, a bírálat és összefoglalás egyre jobban elhalkuló erényeit. Köszöntjük a nagy német írót, aki éppen írói nagyságában mutatta meg az örök európai emberideált: a nemzeti és emberi közösség gyönyörű kivirágzását az alkotóban, azt a tiszta humanizmust, amely Luther Mártonnal kezdődött a német irodalomban s hisszük — igen, még ma is hisszük —, hogy Thomas Mann-nal sem ért véget. A »homo humánus«, az »emberi ember« szemé74