H. Sas Judit: Emberek és könyvek - Szociológiai tanulmányok 6. (Budapest, 1968)
I. Művek és olvasók találkozásáról. Olvasói igények–Irodalmi hatások
Jó lett volna tehát e két motívumot anyagunkban — a feldolgozásban kettéválasztani. Az egyik pihentető, újrateremtő erejével az élethez kapcsol, a másik elfordít attól. A menekülés, az elfordulás igénye és az ilyen hatás is diagnosztizálhat a társadalomról vagy annak valamely rétegéről olyan társadalmi szituációkat, amelyben a művészetek segítségével történő elfordulás, menekülés a valóságtól nagyon is érthető. Tudott, hogy éppen erre a felismert igényre épül az egész esztétikai érték alatti kommersz irodalom. Ez az olvasói igény természetesen utat tör magának az értékes művek befogadásánál is. Mindezt előrebocsátva mégis együtt kezeltük, azonos típusba soroltuk feldolgozásunkban a „szórakozást, időtöltést, pihenést, menekülést” jelentő válaszokat. Együtt kellett kezelnünk, mert a menekülésre utaló válaszok önmagukban nem voltak olyan mennyiségűek, hogy önálló típusként feldolgozhatok lettek volna. Ugyanakkor általában együtt fogalmazódtak meg a művek iránti pihentető igényekkel — az ilyenfajta hatásra utaló válaszokkal. Ez azért azt is mutatja, hogy ha a pihentetésen, szórakozáson túl egyéb szükségletet nem elégít ki az irodalom, akkor könnyen töltheti be az élettől, a valóságtól elfordító narkotikum szerepét is. — ,,Ady szerelmes verseit szerettem, — abban a korban természetesen a saját szerelmemet olvastam ki.” — „József Attila Mamája, a kedves verseim közé tartozik, hiszen hasonlítgattam-párosítgattam, az én anyám is mosni járt. A Favágót is azért szerettem, mert én is erdőmunkás voltam.” — „Néha életemet látom a könyvben.” — „A fiatalokról szóljon a könyv, a saját koromról.” Majd: „A Germinálhan a fiatal főszereplő az igazságot akarta, a fiatalok igazságát az öregekkel szemben.” — „A saját életemhez hasonló dolgokat találok a könyvben, és ebbe az ember beleéli magát.” 50