H. Sas Judit: Emberek és könyvek - Szociológiai tanulmányok 6. (Budapest, 1968)
I. Művek és olvasók találkozásáról. Olvasói igények–Irodalmi hatások
individuumtól, társadalmi szituációtól függ, hogy miközben keressük magunkat, képesek vagyunk-e szembenézni magunkkal — befelé fordulva nem elfordulni a sokszor nem könnyű önfelismeréstől. Képesek vagyunk-e arra, hogy önmagunk szemlélése önismeretünket, emberi teljességünket erősítse? — „Hogy tud az ember annyi szenvedést elviselni?” — „Móra könyvében láttam, mennyi gyötrelmen mentek át, ilyenkor ráismerek, mennyit kell küszködni az élettel.” — „A félelem bérét olvastam. Egész életében küzdött a fiú, mégsem sikerült. Mégis szerencsétlenül kellett járnia.” — „Az Arán у emberből a sziget lakóinak élete tetszett, amikor Timár Mihály megtalálta a boldogságát.” A szövegeket olvasva érezzük, hogy ezekben a megfogalmazásokban az emberek szintén magukról beszélnek. A ráismerés, a magakeresés nem válik el az előzőtől. Mégis el kell választanunk, mert általánosítóbb, az élet sikerében vagy sikertelenségében a törvényszerűt keresi. József Attila Ars Poeticájának sorai kell, hogy eszünkbe jussanak: „Ehess, ihass, ölelhess, alhass! A mindenséggel mérd magad!” Embernek lenni, boldognak lenni csak akkor lehetséges, ha az ember ember módjára élhet. A boldogságvágy nem feltétlenül hamis idill, hanem valóságos emberre, emberi társadalomra méretezett cél. Ha visszatekintünk az emberiség történelmére, saját életünkre, egyaránt ott találjuk az értelmetlen szenvedést és az értelmes küzdelmet, az embert bénító gyötrelmeket, kátyúba jutott életeket és megtalált örömöket, megtalált boldogságot. Akik feltett kérdéseinkre válaszoltak, egyáltalán nem pusztán a „boldog véget” igénylik az irodalomtól. Nem a mindenáron való megnyugtatást, hanem éppen úgy tűnik, a boldogsághoz vezető út általános emberi törvényeire keresik a választ. Az 52