H. Sas Judit: Emberek és könyvek - Szociológiai tanulmányok 6. (Budapest, 1968)
I. Művek és olvasók találkozásáról. Olvasói igények–Irodalmi hatások
a világba való behelyezkedéshez, a világ belülről látásához, erősíti-e az ember emberi kapcsolatait, tudatosítja-e az ember társadalmi karakterét vagy lazítja ezt a kapcsolatot, elfordít-e a valóságtól, illúziókba menekít — kifejezi és egyben erősíti-e az ember elidegenedettségét? A József Attila-i megfogalmazásban a költő és a költészet is ez előtt az alternatíva előtt áll: Az idő lassan elszivárog, nem lógok a mesék tején, hörpintek valódi világot, habzó éggel a tetején. A való világ felszívása vagy a mesék, a mesévé értelmezett világ illúziója a műalkotás értelmezésének is két póluson elhelyezhető, számos átmenettel rendelkező útja. A válaszokban a menekülés motívuma, mint az előzőkben már elemeztük, erre nyíltan utal. De azt már a válaszok tartalmibb és mélyebb elemzése dönthetné csak el, hogy a magára ismerés, az emberi szenvedés, a boldogságkeresés vagy a szórakozás fogalmai alá vont motívumokban mi játszik nagyobb szerepet, a kapcsolatteremtés vagy a kapcsolatot lazító elem. Mint ahogy valószínű, hogy az etikai normatívák értelmezésében, a társadalmi-politikai reakciókban egy a világgal való erős kontaktus fejeződik ki. Miután ez a vizsgálat — a begyűlt anyag — az igény- és hatásmotívumok szerkezetének megfigyelésére elegendő csak, és nem alkalmas a motívumok tartalmának behatóbb vizsgálatára, így nincs mód arra a nagyon lényeges tipizálásra sem, hogy vajon e válaszok mögött milyen elképzelések élnek a problémák művészi megoldására vonatkozólag. Az önfelismerés — a saját életsors, élethelyzetek megpillantása és értelmezése a művészet segítségével — az etikai vagy társadalmi konfliktusok művészi érzékelésében egyaránt lehetséges, tehát hogy a műélvező: 68