Hadrovics László: Jövevényszó-vizsgálatok - Nyelvtudományi értekezések 50. (Budapest, 1965)
III. Régi olasz jövevényszavaink köréből
88 A felsorolt adatokban a szó latin végződéssel vagy visszalatinosított, esetleg helytelenül visszaállított (bisscopti) formában szerepel. A velencei és raguzai adatokból azonban világosan kivehető a rowd f-vel való ejtés biscot(o) — , ami a velencei dialektusra jellemző. Ez a velencei biscot volt a magyar biskad alapja. Ami az átvétel tárgyi körülményeit illeti, nagyon valószínű, hogy a magyarság az olasz kétszersülttel a hadsereg élelmezése kapcsán ismerkedett meg, tehát nálunk tulajdonképpen katonai műszó volt és tárgyi szempontból közeli rokona a pogácsának. Bokái E szó körül Mollay Károly és Benkő Loránd között az átadó nyelvet illetően vita alakult ki. Benkő (Zh/Tört. 17) a korábbi irodalom megállapításaira támaszkodva a magyar bokály szót olasz eredetűnek mondotta, ezzel szemben Mollay (Pais-Eml. 672) a német eredet mellett érvelt. Benkő erre egy részletesebb cikkben (MNy. 52: 450—456) újra az olasz eredetet bizonyította. A vitának szerintem mindkét oldalon az volt a gyengéje, hogy a magyar szó történetére az OklSz. és a NySz. adatainál korábbiakat nem ismertek. Ezek felderítésével viszont az átadó nyelv problémája magától megoldódik. Még mielőtt a szó magyar forrásban felbukkan, magát a tárgyat majdnem két évszázaddal korábban nálunk már ismerik. Elsősorban természetesen a királyi udvarban és főúri, főpapi körökben. Az első ilyen adatokat a raguzai követutasítások és tanácshatározatok tartalmazzák. A kis köztársaság, valahányszor fontos ügyben a magyar királyhoz követeket küldött, valamit kért, vagy a király trónra lépésekor hódolatát fejezte ki, esetleg nősüléséhez gratulált, soha nem felejtette el, hogy a királynak, királynőnek, az országos politikában számottevő főuraknak, főpapoknak ezüst ötvösmunkákkal kedveskedjék, s ezek között soha sem hiányzott a bokái. Ezzel már 1360-ban találkozunk, két évvel azután, hogy a kis köztársaság Nagy Lajos magyar király uralma alá került. A raguzai tanács a Magyarországra küldendő követséggel kapcsolatban szövetek és különböző ezüstneműk beszerzését határozza el. Ezek között van három ezüst bokái és még külön egy bokáit küld az anyakirálynőnek: „Die XXIV. novembris. In consilio rogatorum ... de emendo pannos auri III, et ciatos cuppas argenti II, bochalia argenti III, et ciatos II et speculum argenti, et arma que sunt hic; et presentando has res, prout dabitur in commissione. Item de emendo bacile I argenti ponderis libr. III inferius, et de donando d. regine veteri unum bacile sicut aliud argenti, et illud bochale, quod habet Nicola de Chaboga in pignore” (MonSlavMerid. 13: 296. 1360. év). A névszerint felsorolt ezüsttárgyak tehát a következők: összesen 4 bokái, 2 kupa, 2 más ivópohár (ciatus), 1 ezüst tükör, 1 medence (bacile). Ezeken kívül még szövetek, fegyverek, s az anyakirálynő számára még más, tételesen fel nem sorolt ezüsttárgyak. A következő hasonló értesülésünk Zsigmond korából, 1413-ból származik. A Magyarországra küldött raguzai követeknek szóló utasítás meghagyja, hogy még mielőtt hivatalos audeilciára bocsátanák őket, a megbízólevél bemutatásakor nyújtsák át az ajándékokat a királynak és királynőnek, kiemelve külön azt, hogyha a királynő nincs otthon, mindent adjanak át a királynak, de jelöljék meg, hogy az ajándékból mi illeti a királynőt: ,,Et presentada per parte nostra la lettera de credenza la qual ve e data, avanti che ve sia data