Hagyomány és újítás. Tanulmányok a XX. századi világirodalom történetéből (Budapest, 1966)

HAGYOMÁNY ÉS ÜJ1TÁS Tanulmányok a XX. századi világirodalom köréből Szerkesztette: VAJDA GYÖRGY MIHÁLY A XX. századi világirodalmi je­lenségeket feltáró tanulmánykötet jeles szerzői a művészeti hagyo­mányok továbbélésének, változá­sának és megújításának kérdései­vel foglalkoznak, és történeti pél­dákon elemzik a tartalmi és for­mai újítások bonyolult összefüg­géseit és ellentmondásait. Illés László tanulmánya a realiz­mus értelmezésével és az avant­­garde 20-as, 30-as évekbeli vitái­val foglalkozik, Sargina Lud­milla az orosz szimbolizmus to­vább élő eredményeit elemzi; Rába György Verhaeren és a mo­dern magyar költészet kezdeteinek kapcsolatát mutatja be; Miklós Pál a modern kínai irodalom ko­rai szakaszának tartalmi és for­mai problémáival foglalkozik; Sipos István a bolgár szocialista realizmus kezdeteiről ír; Szili Jó­zsef a 30-as évek angol lírikus nemzedékének tevékenységét ve­szi kritikai elemzés alá; Sziklay László a haladás és a formai újí­tás viszonyát taglalja a két há­ború közötti cseh és szlovák lí­rában; Vajda György Mihály Brecht és a modern drámai irá­nyok kapcsolatait tárja fel. Több tanulmány kitér az irodalom és más művészetek összefüggéseire is, mint Bodnár Györgyé, melynek tárgya Hemingway és az új rea­lizmus. A kötetet a XX. századi világiro­dalommal foglalkozó magyar ku­tatások bibliográfiája zárja.

Next