Hagyomány és újítás. Tanulmányok a XX. századi világirodalom történetéből (Budapest, 1966)

Szili József: Modernizmus és társadalmi szemlélet a harmincas évek angol lírájában

milyen kísérlet szubtilitást és bonyolultságot igényel és hogy száza­dunk legjobb művészete inkább szubtilis mint egyszerű. A harmincas évek művészete abból a feszültségből támadt, amely e hiedelem és az ezt tagadni látszó közéleti események között állt fenn.”16 A legnagyobb modern költők érett, letisztult művészete jelzi azt, hogy megoldható az egyszerű és a bonyolult ellentéte. Mi több ilyen „megoldások” képezik a modern költészet — és általában a modern művészet — csúcsait. Többek között Brecht, József Attila vagy Éluard példája mutatja, hogy a modem líra „szubtilitása” megfér a társadalmi folyamatok bonyolultságával. Természetesen az új és eredeti jelenségek szűzies egyszerűségükben is bonyolultabbnak látszhatnak, mint a már megszokottak. Audenék művészi kiforratlanságának azonban szintén szerepe volt abban, hogy túlságosan nyersen, olykor meglehetősen fel­színesen mintegy leegyszerűsítve alkalmazták a „szubtilis” hatásokat. Bírálóik joggal vetik a szemükre, hogy nemcsak a marxizmust, de még a freudizmust is „külsőségesen” kezelték: túlságosan nyersen, művé­szileg „megemésztetlenül” kerültek költeményeikbe a népszerű elmélet elemei. A kérdés bonyolult, hiszen más korokban is folyamodtak a költők tudománytalan rendszerekhez, téves alapokon nyugvó filo­zófiákhoz, a vallásos élményhez és a vallásos szimbolikához, de köl­tészetük esztétikai értékét az átvett rendszer tudományos értéke nem feltétlen hatállyal szabja meg. Nem arról van szó, mintha a freudizmus kiváltképp megtermékenyítő szerepet játszott volna a művészetben: negatív hatása még az olyan nagy és haladó költők esetében is szem­betűnő, mint amilyen József Attila volt. Van azonban egy olyan le­hetőség, hogy a freudista indítékokból származó elemek (épp úgy, mint szinte bármilyen más tárgyi vagy gondolati anyag, amely nagy tehet­ségek élményforrásául vagy alkotó munkájának tárgyául szolgálhat) az alkotás áramába belekerülve bizonyos metamorfózison menjenek át. A freudizmus eredeti lényegétől ily módon elidegenedő elemek átala­kulásának irányát és végső eredményét alapvetően az alkotó eszté­tikai koncepciójának természete, tehetségének nagysága, művészi vi­lágképének teljessége és igazsága határozza meg. Az a bökkenő, hogy Auden és költőtársai nem voltak elég érettek ahhoz, hogy ne egysze­rűen a freudista hatásokat kebelezzék be költészetükbe, hanem úgy vessék művészetük kohójába az innen-onnan — a kor divatos, látszó­lag „korszerű” freudista pszichológiai tanaiból is — fölszedett anyago­kat, hogy az alkotás folyamatában az értékes fémektől mindig elváljon a salak. Az „oxfordi költők” a freudista prekoncepciókat élménypót­lékként, a művészi valóságfeltárás bonyolult útjainak megkerülésére, 16 Julian Symons: The Thirties — A Dream Revolved. Cresset London 1960. 174. 190

Next