Hagyomány és újítás. Tanulmányok a XX. századi világirodalom történetéből (Budapest, 1966)
Szili József: Modernizmus és társadalmi szemlélet a harmincas évek angol lírájában
milyen kísérlet szubtilitást és bonyolultságot igényel és hogy századunk legjobb művészete inkább szubtilis mint egyszerű. A harmincas évek művészete abból a feszültségből támadt, amely e hiedelem és az ezt tagadni látszó közéleti események között állt fenn.”16 A legnagyobb modern költők érett, letisztult művészete jelzi azt, hogy megoldható az egyszerű és a bonyolult ellentéte. Mi több ilyen „megoldások” képezik a modern költészet — és általában a modern művészet — csúcsait. Többek között Brecht, József Attila vagy Éluard példája mutatja, hogy a modem líra „szubtilitása” megfér a társadalmi folyamatok bonyolultságával. Természetesen az új és eredeti jelenségek szűzies egyszerűségükben is bonyolultabbnak látszhatnak, mint a már megszokottak. Audenék művészi kiforratlanságának azonban szintén szerepe volt abban, hogy túlságosan nyersen, olykor meglehetősen felszínesen mintegy leegyszerűsítve alkalmazták a „szubtilis” hatásokat. Bírálóik joggal vetik a szemükre, hogy nemcsak a marxizmust, de még a freudizmust is „külsőségesen” kezelték: túlságosan nyersen, művészileg „megemésztetlenül” kerültek költeményeikbe a népszerű elmélet elemei. A kérdés bonyolult, hiszen más korokban is folyamodtak a költők tudománytalan rendszerekhez, téves alapokon nyugvó filozófiákhoz, a vallásos élményhez és a vallásos szimbolikához, de költészetük esztétikai értékét az átvett rendszer tudományos értéke nem feltétlen hatállyal szabja meg. Nem arról van szó, mintha a freudizmus kiváltképp megtermékenyítő szerepet játszott volna a művészetben: negatív hatása még az olyan nagy és haladó költők esetében is szembetűnő, mint amilyen József Attila volt. Van azonban egy olyan lehetőség, hogy a freudista indítékokból származó elemek (épp úgy, mint szinte bármilyen más tárgyi vagy gondolati anyag, amely nagy tehetségek élményforrásául vagy alkotó munkájának tárgyául szolgálhat) az alkotás áramába belekerülve bizonyos metamorfózison menjenek át. A freudizmus eredeti lényegétől ily módon elidegenedő elemek átalakulásának irányát és végső eredményét alapvetően az alkotó esztétikai koncepciójának természete, tehetségének nagysága, művészi világképének teljessége és igazsága határozza meg. Az a bökkenő, hogy Auden és költőtársai nem voltak elég érettek ahhoz, hogy ne egyszerűen a freudista hatásokat kebelezzék be költészetükbe, hanem úgy vessék művészetük kohójába az innen-onnan — a kor divatos, látszólag „korszerű” freudista pszichológiai tanaiból is — fölszedett anyagokat, hogy az alkotás folyamatában az értékes fémektől mindig elváljon a salak. Az „oxfordi költők” a freudista prekoncepciókat élménypótlékként, a művészi valóságfeltárás bonyolult útjainak megkerülésére, 16 Julian Symons: The Thirties — A Dream Revolved. Cresset London 1960. 174. 190