Halász László: Vizsgálatok az irodalmi mű megítélésének pszichológiai közvetítéséről (Budapest, 1980)
Az értékfelismerés jellegzetességei
elmarad, az egymással bármilyen távolról összefüggő dolgok egymás mellé kerülnek anélkül, hogy az összefüggés feltárására sor kerülne (Lengyel, 1972). A befogadóval szemben támasztott követelmények sokban hasonlóan alakulnak, mint ahogy a hagyományos és modem rövidprózánál bemutattuk. A művészi értékkel rendelkező részletek közül a B, C, D, H metszetek minden tekintetben kiegyensúlyozott, szabályos felépítése világosan áttekinthetővé teszi a frappánsan megfogalmazott alapérzést. Kifejezetten nehéz dolga van viszont az olvasónak a jóval több áttételt alkalmazó, szabadabban hömpölygő, a líra hagyományos határait elmosó J, M és R változatokkal. Mintegy e két szélső lehetőség között foglalnak helyet az F, L, O, P, T és U részletek. Velük szemben az értékdimenzió túloldalát képviselő részletek közül egyesek szépelgő, művi, népdalutánzó, avitt-idillikus hangneme megkönnyíti értéktelenségük felismerését; ugyanez már nem mondható el a lényegében azonos színvonalú, de „maian” ható — abban az értelemben, ahogy ez az utóbbi években keletkező slágerszövegek jó részéről is megjegyezhető — G, S, és furcsamód a jóval korábbi időből származó / részletekről. Akísérleti személyek mindegyik változatot hat fokozat segítségével minősítették egy értékelő lapon (lásd 14. sz. melléklet, lásd a 204. oldalon!). Jóllehet, minden műítéletben alapvető, hogy a szóban forgó mű tetszik-e vagy sem, a kísérleti személyek figyelmét a művészi érték mérlegelésére hívtuk fel, hogy ne elégedjenek meg az első benyomással, hanem mozgósítsák mindazokat a mintákat, amelyek az értékesség megállapításához szerintük szükségesek. Hat fokozat pedig azért áll rendelkezésükre, hogy az igen — nem (kedvelem — nem kedvelem) választásnál árnyaltabb Ítéletekhez, illetve összefüggésekhez juthassunk. A részletek osztályozását követően a kísérleti személyek a legjobban és a legkevésbé tetsző részletekről kifejtették véleményüket. A szélső választások megindokolása révén az értékítéletek szerveződéséhez férkőzhetünk közelebb, és megtudhatjuk, hogy az elfogadás és elutasítás értékelési struktúrája mennyire hasonló. Hipotézisünk az volt, hogy a kísérleti személyek ítéletei alapján a versrészletek ténylegesen eltérő nyalábokba szerveződnek, de — az értékfelismerés bizonytalansága folytán — egy-egy nyalábban nem fognak olyan világosan elkülönülni az értékes és értéktelen versrészletek, mint ahogy a különbség a szakértők rangsorában tükröződik. Feltételeztük továbbá, hogy e nyalábok tagjai értékük sajátosságai szerint társulnak a kisepikái művekkel. így mindkét eredeti elbeszélést az értékes versrészletek társaságába vártuk, ezeken belül a modern rövidprózát azokba a nyalábokba, amelyekben a líra hagyományos határait meghaladó versrészletek is vannak. A legdurvább hamisítványok (az erőszakosan happy endesített, a divatos sémává torzított, a művészi jelentéstől és jelentőségtől megfosztott változatok) megjelenését viszont azokban a nyalábokban tartottuk valószínűnek, amelyekben a — szakértők szerint is — legértéktelenebb versrészletek vannak túlsúlyban. 60