Halász László: Vizsgálatok az irodalmi mű megítélésének pszichológiai közvetítéséről (Budapest, 1980)
Kiegészítések
9.§ A vizsgálati minta említett megoszlása szinte magától kínálta, hogy a szerző nevének feltüntetésével szereplő versrészletek megítélésére az egyik (az a csoport), a név nélkül szereplőkre a másik iskola (ß csoport) kísérleti személyeinél kerüljön sor, ami biztosította a felvétel tisztaságát. Nem lévén ugyanis olyan személy a ß csoporton belül, aki a szerző nevével együtt olvashatta a műveket, nem kellett tartani attól, hogy erről informálja a vizsgálat előtt álló társait. Amennyire előnyös volt ez szervezési tekintetben, annyira hátrányos lehet az eredmények érvényessége szempontjából. Hátha a két csoport, s nem pedig a vizsgálati helyzet eltérő sajátosságai magyarázzák a különbségeket? Mi a bizonyíték arra, hogy az ítéletek nagyobb differenciáltsága, de főleg a művek alapjában kedvezőbb értékelése a szerző neve által felidézett kontextus- és presztízshatásból és nem pedig abból fakad, hogy az a csoportba tartozó személyek általában hajlamosabbak bármit, de legalábbis bármilyen irodalmi művet ily módon megítélni? Ha az eltérések a mindvégig a szerző neve nélkül szereplő és a vizsgáltaknak teljesen ismeretlen novellaváltozatok megítéléséhez hasonlók, eredményünk mintavételi műtermék. Egészében véve ugyan az a csoport tagjai élesebb különbséget tesznek azonos feltételek között is, mint a ß csoporté, de mértéke messze azalatt marad, ami az eltérő feltételek között exponált versrészletek esetében volt észlelhető. Az értékelés differenciáltsága kétségtelenül érdemben kapcsolódott a név ismerete által nyújtott támpontokhoz. A perdöntő kérdés azonban, hogy milyen maguknak a műveknek a fogadtatása. Az a csoport tagjai annak ellenére fogadták a névvel szereplő versrészleteket alapjában kedvezőbben, hogy — láthattuk korábban a novellaváltozatoknál — általában a ß csoport tagjainál jóval kevésbé elnéző, sokkal szigorúbb ítélkezésre hajlanak. Teljesen jogos tehát arra következtetni, a vizsgált tényezőcsoport szerepe elvileg azonos értékelő beállítódást feltételezve - még annál is jóval hangsúlyosabb, amit kísérletünkben tapasztaltunk. 10. § Amint a 7. ábra is mutatja, a szerző ismeretében formált ítéletek (a helyzet) szerint a pozitív póluson Radnóti műve egymagában szerepel, tőle elkülönülve az ugyancsak igen kedvezően fogadott Ady-és József Attila-xészletek, majd jelentősebb távolságra Juhász, Tóth Árpád és Vajda művei együtt, kissé távolabb a kedvezően fogadottak között együtt Petőfi, Kassák, Szabó Lőrinc, Füst Milán, Kosztolányi, Nagy László, művei, majd még mindig a 146