Halász László: Vizsgálatok az irodalmi mű megítélésének pszichológiai közvetítéséről (Budapest, 1980)
Kiegészítések
pozitív előjelűek között Farkas Imre és Baranyi művei, de jobban közeledve a negatív pólushoz külön a Pilinszky-xészlet, már a kedvezőtlenül fogadott között Jobbágy-, Pósa- és Szász G.-mű, végül a legkedvezőtlenebbül véleményezett Szabolcska- és Dengi-részlet. A szórásértékek szerint a legheterogénebb ítéleteket Pilinszky, Nagy László, Pósa, Jobbágy, Szász G., a leghomogénebbeket pedig Radnóti és Ady művei kapták. A szerző ismerete nélkül formált (ß helyzet) átlagítéletek szerint a pozitív póluson Farkas és Radnóti művei együtt (!) szerepelnek, tőlük elkülönülve az ugyancsak kedvezően fogadott Juhász-, Füst-, Tóth Árpád-, Ady-, Vajda- és Aas&z'k-részlet, majd József Attila, Baranyi és Szabó Lőrinc művei, azután a még kissé kedvezően fogadottak között Nagy László-, Petőfi-, Pilinszky- és Kosztolányi-részlet, majd külön Jobbágy műve, végül a kifejezetten kedvezőtlenül értékelt: Dengi-, Szász G.-, Pósa- és Szabolcska-művek együtt. A szórásértékek szerint a legheterogénebb ítéleteket Kosztolányi, Pilinszky, Dengi és Nagy László, a leghomogénebbeket Juhász Ferenc, Vajda és Tóth Árpád művei kapták. 11.§ Ha a presztízsfogékonyság maga is valóban jelentős része az attitűdszerveződésnek, úgy e tekintetben is eltérések várhatók az a és a ß csoporthelyzetben. Sőt, azonos személyiségváltozó szempontjából vizsgálva, különböző presztízsértékű műveket, eltérő eredményekre számíthatunk magán az a helyzeten belül is. Nem kevésbé eltéréseket várhatunk a nemek között. A húsz-húsz versrészletből kiemeltük egyrészt azokat, amelyek között kiugróan szignifikáns eltérés volt az a helyzet javára annak ellenére, hogy ß helyzetben sem ítélték meg őket kedvezőtlenül. E követelményeknek a legegyértelműbben Radnóti, Ady és József Attila, illetve műveik feleltek meg. Tekintettel arra, hogy az ő műveik vezetik a szakértők rangsorát is, joggal mondhatjuk, hogy a választás a két helyzetet együtt szemlélve, a legkedvezőbben értékelt művekre esett, amelyeknek szerzői minden kísérleti személy szemében ténylegesen kiemelkedő presztízzsel rendelkeznek. Másrészt kiemeltük azt a művet, amelyik lényegileg ellentétesen viselkedik. Azaz jelentős eltérést mutat a ß helyzet javára annak ellenére, hogy az a helyzetben sem ítélték meg kedvezőtlenül. Farkas I. művéről van szó, amelyet a szakértők egybehangzóan a leggyengébb, legértéktelenebb művek közé soroltak, és szerzőjének semmiféle presztízse nem lehetett a kísérleti személyek szemében sem, lévén elsöprő többségük számára még a neve is teljesen ismeretlen. Kérdésünk tehát a következő: tapasztalhatók-e különbségek kulturálisan 147