Halász László: Vizsgálatok az irodalmi mű megítélésének pszichológiai közvetítéséről (Budapest, 1980)
Kiegészítések
során, az ellentmondás feloldásához közel kerültünk. A József Attila-versrészletet ők sem ismerték fel, mivel kevéssé népszerű művéből való, az Ady- és Radnóti-versiészletet viszont sokan könnyedén azonosították. így e két esetben a minta tekintélyes része - akárcsak a szakértők - a szerző nevének feltüntetése nélkül is támaszkodott a szerzői presztízsértékre. S ha még hozzávesszük, hogy a gimnáziumot és főiskolát-egyetemet végzetteknek közel a fele, az alacsonyabb iskolázottságúaknak csak hatoda érte el azt a pontszámot, amely feltevésünk szerint a kulturálisan igényesebbek csoportjának felel meg, ismét a kulturális értékorientáció kifinomultsága és a presztízs-kontextushatás iránti érzékenység közötti vázolt kapcsolat rajzolódik ki. összhangban mindezzel az ítélettartomány beszűkül, ahogy attól a csoporttól, amelynek pontszáma az igényesebbeket reprezentálja, afelé haladunk, amely az igénytelenebbeknek felel meg. Már a középcsoport közel egyharmadával kisebb tartományt fog át, az alsóbb csoport pedig kétharmadával kevesebbet. Vagyis tagjai a felső csoport differenciálóképességének mindössze a 35%-ával rendelkeznek a versrészletek megítélésekor. Maximálisan tartózkodnak bármiféle kiélezett véleménytől, s különösen tompított a kedvezőtlen véleményük. A felső csoport tagjaihoz képest elutasításuk is elfogadásként hat. Az értékrend közötti különbséget élesen tükrözi, hogy mind a felső, mind a középcsoport rangsora p < 0,001 és p < 0,01 szinten (rs = .76 és .63) korrelál a szakértői rangsorral, az alsó csoport rangkorrelációja viszont el sem éri a szignifikancia szintet. Az eltérések főként abból adódnak, hogy az utóbbi csoport tagjai hajlamosak az avítt-konzervatív, illetve az egysíkú, könnyen fogyasztható művek túl- és a szerkezetében is új, nem szabályos, bonyolult művek aláértékelésére. Mindez további adalék a skála validitása mellett. 13. § A rövidpróza-változatokat értékelő tulajdonságpárok adatait ogive transzformáció révén — a személyiségváltozókhoz hasonlóan — ötfokú skálára vittük át, azután a nagyszámú változó csökkentése érdekében egységes értékmutatóvá vontuk össze. Mivel az érthetőség megítélésének a megoszlása élesen eltért a másik négy tulajdonság - egymással nagymértékben megegyező — megoszlásától, az összevont mutatót négy tulajdonságra adott ítéletekből számítottuk ki. A gépi számítást Barlai Róbert matematikus főkomponens varimax eljárással készített programja alapján IBM gépen végeztük, 18 változóval (tíz novellaváltozat és nyolc személyiségváltozó). A versrészletek oly mértékben növelték volna a kísérleti személyek számához képest a faktortér 149