Hankiss Elemér: Az irodalmi kifejezésformák lélektana - Modern filológiai füzetek 7. (Budapest, 1970)

XI. Dinamizálás és késleltetés

Attila, mikor a Hazám kétségbeesett első hat szonettje után, a hetediket s egyben utolsót e kétségbeesés ellen tiltakozó, kétségbeesett remény hangján kezdi: „S mégis, magyarnak számkivetve, lelkem sikoltva meg­riad . . . Előkészítheti a költő a zárást azzal is, hogy az utolsó sorokban feloldja a vers alapfeszültségét, anélkül azon­ban, hogy a vers domináns hangját, jelentését megütné. Mint például József Attila az íme hát megleltem hazámat című versében, amikor az utolsó szakaszban egyszerűen kikapcsolja a vers egészén végigfeszülő ironikus hangot. Vagy Rilke, aki a hiábavalóság, a magány, az elkésett­ség, a halál kínzó képeit felsorakoztató ,,Herbsttag”ot végül az elmúlást egyetemes törvénnyé, személyte­lenné, költőivé emelő, s a fájdalmat szelíd melankó­liába oldó képpel zárja le: „ . . . wenn die Blätter treiben.”. Igen gyakori az európai költészetben az is, hogy a vers végül látomásba torkollik s abban teljesül ki, mint például Juhász Gyula „Milyen volt szőkesége ...” kezdetű verse, vagy József Attila Marná ja, Nyárja,, Wordsworth The Daffodils-ja, s megszámlálhatatlanul sok társuk. S vannak egyszerűbb, pusztán formai zárások is, mint például az angol szonett záró ,,couplet”-je, a francia ballada „Ajánlás”-a, vagy a kezdőstrófa záró­strófaként való megismétlése, mint például Blake Tigris­­éhen, és így tovább. Gyakori, különösen a XIX. századi európai költészetben az is, hogy a vers címe adja meg eleve a vers záró-mozzanatát. Az a modern művészet­ben újra divatba jött szokás viszont, hogy a költők nem adnak semmiféle címet verseiknek, részben abból a modern művészetekre általában jellemző törekvésből fakadhat, amely igyekszik a műalkotás belső feszült­ségeit a maximálisra fokozni, a művet „nyitva hagyni”, s a zárást az olvasó, a néző, a hallgató számára minél nehezebbé tenni. Gondoljunk csak az absztrakt festők szándékosan semmitmondó képcímeire (Vázlat I, II, III, Tanulmány I, II, III, stb.), vagy arra, hogy a XX. 169

Next