Hankiss Elemér (szerk.): Formateremtő elvek a költői alkotásban. Babits: Ősz és tavasz között, Kassák: A ló meghal a madarak kirepülnek. Vitaülés 1968. november 14-15.. Előadások és hozzászólások - MTA Stilisztikai és Verstani Munkabizottságának kiadványai (Budapest, 1971)
november 15. péntek délelőtt - Vita
SZABOLCSI MIKLÓS: Két dolgot szeretnék mondani. A második egy kérdés lesz. A szünet-problémához nagyon röviden: teljesen egyetértek Ujfalussy Józseffel abban, hogy funkcióknak, megnyilvánulásoknak végtelen skáláját jelenti a szünet, a csend fogalom. Kezdve attól, amit Csanády kollegánk mondott, műalkotásról, azaz: a műalkotás mintegy a kontinuumból kivágott diszkontinuum, tehát már önmagában csendet jelent, egészen odáig, hogy a mikroelemekben, minden egyes verselési elemben ott van a csend. Csak két nagyon durva, közismert példát szeretnék mondani: a magyar 4-3-as tagolású verselés a költőknél mindig a csend-effektusra épül, a legklasszikusabb példája a Tiszta sziwel. "Nincs istenem - se hazám"- a három szótag előtt a csend bele van kalkulálva a vers egészébe. Mégegy klasszikus példa: a csend, mint a verssor alkotórésze: ez Radnóti Erőltetett menet-je, amely tulajdonképpen egy niebelungizált alexandrinra épül, Tóth Árpád niebelungizált alexandrinjára. Egy cikkemben1^ igyekszem bebizonyítani, hogy a József Attila Az a szép régi asszonya összekötő kapocs a Tóth Árpád féle verssor, a Walter von der Vogelveide és az Erőltetett menet között, és a niebelungizált alexandrinn -k a. közepén való sajátos megszakítása a hailát előtti, a halálos csendet sugallja, szuggerálja. Erre aztán van a magyar költészetben egy még klasszikusabb példa: Vörösmartynál - "... és csend, és hó és halál ..." l/ Egy kései József Attila vers megfejtése. Uj írás, 1962. dec. 401