Hatvany Lajos: Így élt Petőfi 1. (2. javított kiadás) - Így élt Petőfi 1. (Budapest, 1967)
XI. "...Most segédszerkesztő leszek."
kénytelen volt már a következő számban erre az arcpirító nyilatkozatra fanyalodni: »[. . ^észrevételemben a,, lapomban” szó hibásan csúszván be,e helyett olv. ,,e lapban.” Petőfi.« Mire ugyanez a Vahot, aki így bánt az élő Petőfivel, — hogy annak nem várt sírontúli dicsőségébe belecsempéssze magát, emlékirataiban ugyancsak fondorlatos módszert alkalmazott. Mert miután a lap programja ismertetését egyes szám első személyben így kezdte: ». . . az általam 1844-ik év nyarán megindított, illetőleg újjá alakított Pesti Divatlap, a magyar társaséletet annyira elkorcsosított külföldi nyelvek, szokások, erkölcsök, divatok kiirtása dolgában valódi divatellenes lap volt. ... En mint szerkesztő főcélul tűztem ki hazai irodalmunk, költészetünk, művészetünk, iparunk, társaséletünk tiszta, nemzeti irányban leendő gyökeres átalakítását eszközölni, mire nézve hatékony vezércikkeket közöltem lapom majdnem minden egyes számában«, — egyszerre csak minden átmenet nélkül ment át az én-ből a többesszám első személyű mi- be, midőn: »a mi lapunk «-at emlegette, már ti. a magáét s a néven meg nem nevezett, de azért az elhallgatásból is élesen kihallható Petőfiét. Ennyi is elég, hogy a maga durván ácsolt prózai frázistákolmányait Petőfi költeményeivel egy rangsorba állítsa. »S az általunk előidézett nagyfontosságú társadalmi mozgalomra és forradalomra« oly magától értetődőleg s oly elbizakodottsággal hivatkozzék, mintha azokban az ő magyaros divatképeinek buzdítására rendezett tisztán nemzeti színezetű és szellemű fővárosi táncvigalmak s a hazai ipar előmozdítására célzott bálok rendezésével neki is épp annyi része lett volna, mint a magyarság és szabadság eszményeit, azoknak minden kockázatával, személyében és műveiben egyaránt vállaló Petőfinek. Misem természetesebb, mint hogy ennek a népiességben és nemzetieskedésben spekuláló divatlap- és táncvigalomvállalkozónak szolgálatából nem csupán a tigris szenvedélyű Petőfi, hanem még a bárány szelídségű Kolmár is, ha törik-szakad, mindenáron szabadulni igyekezett. 3 3. Szigligeti Ede Ha nem is Petőfi pártfogója, de a Nemzeti Kör bíráló bizottságának ama tagjai közül való volt, akik Petőfi verseit kiadásra ajánlották. Ami körülbelül olyan, mintha Kotzebue ajánlotta volna kiadásra Goethét, — Seribe Victor Hugót vagy akár Molnár Ferenc József Attilát. Amilyen kevéssé megtisztelőek, olyan találóak Szigligetire ezek a hasonlatok, melyek azonban mégsem vonnak le semmit a színpad ösztönös mesteremberének érdemeiből, ki a zseni szolgálatában ráháramló kortársi kötelezettségnek a maga módján megfelelt. Mégis csodálatos módon nem Petőfi Szigligetire, hanem fordítva Szigligeti volt Petőfire hatással. Mert különben nem lehetett volna az a becsvágya, hogy annak »Szökött katoná«-jában egy epizód szerepet játsszon, sőt mi több, mint a szerep kívánta, még rá is gyújtson a »Három alma meg egy fél« nótájára. Egressyben volt annyi tapintat, hogy Petőfinek ez önmaga ellen való merénye elé gátat vessen, s a szabónak részben énekes szerepe helyett a jegyzőnek mindvégig prózai szerepét ajánlja neki. Ez se vált javára, mert evvel a kísérletével is megbukott. A »Szökött katona« elavasodott színpadi trükkökre épült, van benne minden, amit a párisi boulevard- s a bécsi Singspiel-dráma megkíván. Talán nem is rosszabb azoknál. 642