Haulisch Lenke: A szentendrei festészet. Kialakulása, története és stílusa 1945-ig (Budapest, 1977)
Jewgyzetek
rális szempont elégtelenségére a könyv jegyzeteit készítő Aradi Nóra is utal. — Vö. Réti, i. m. 225. 85 Dési Huber Istvánná közlése szerint Perlakiéknál járt többször a 30-as évek második felében, de nem festett kinn. Ezzel szemben a Tamás Galéria Modern Magyar Akvarell e. kiállításán 1935. okt.-ben kiállított Szentendrei táj c. akvarelljo azt mutatja, hogy 1935 nyarán vagy korábban már kapcsolatban volt a teleppel, sőt hogy dolgozott is ott. Erre utal Kántor Andornak az a felvilágosítása is, miszerint Rozgonyi László: Házak kéményekkel c., 1935 körül Szentendrén készült képének témájára és megformálására az akkoriban ott járt Dési Huber művészete hatott. (Vö. a Rozgonyi Lászlóról szóló résszel.) Szintén az általa képviselt problémakörbe tartozik Barcsay ugyancsak Szentendrén, 1935 körül készült Gyár c. képe és Ilosvai Varga István szociális vonatkozású képeinek kialakulása. Mindez időben és stílusban is kapcsolódik Dési Huber 1934 — 35 körül feltételezett személyes szentendrei látogatásaihoz. Ezt az időpontot alakította ki magában a problémára vonatkozóan M. Heil Olga, Dési Huber István monográfusa is. 86 Az idézet Kállai Ernő, Új magyar piktúra 1900 - 1925 (Amicus 1925) c. könyvének 9. oldaláról való. 87 A Kállai-idézet értékeléséhez kapcsolódik Dési Huber Istvánnak a Korunk 1933. jún.-i számában megjelent Képzőművészet és a társadalom változásai c. cikke, melyben kifejti, hogy a „feltörő munkásosztály fiatal festőire vár” a Kállai könyvében említett hiány pótlása. Vö. Dési Huber Istvánná, Dési Huber István. Bp. 19G4, 70. 88Gács György közlése szerint a 30-as évek második felében induló, a korszerű művészet iránt érdeklődő fiatalok számára Dési Huberék műterme volt elsősorban az, ahol az európai művészet problémái felől tájékozódtak; oda jártak megnézni a Cahiers d’Art legújabb számait, hogy a párizsi iskoláról informálódjanak. F. Gachot-ék Andrássy úti lakása hasonló centrum volt. — Szentendre, ahol Z. Gács György, Bálint Endre, Szántó Piroska és mások társaságában megfordult 1936—39 nyarán, bizonyos fokig hasonló szerepet játszott az életükben. Bálint Endrével Dési Huber a budakeszi szanatóriumban ismerkedett meg a 30-as évek második felében, ahol Perlakiék, Barcsay is sokszor meglátogatták. Tehát érintkezett a Szentendréhez kapcsolódó különféle generációs törekvésekkel még akkor is, amikor nem tudott mozogni. Vö. Dési Huber Istvánná i. m. 89 Annál inkább így lehetett ez, mivel Dési Huber nem napi politikát, hanem a Grand Art elméletét hirdette, amin azt értette, hogy a művésznek mindenekelőtt a mesterségbeli tudást kell elsajátítania, és hogy a téma önmagában nem, csak a megformálás mikéntjével együtt dönti el a műalkotás szocialista vagy nem szocialista tartalmát. Mivel pedig „fanatikusan hitt igazában”, rendkívül szuggesztíven hatott környezetére. Vö. Erdős László, Valami készül. Bp. 1964, 40-41. 90 József Attila A város peremén (1933) c. verséből idézve. 91 Özv. Szobotka Imréné közlése. 92 Szőnyi István, 1934 (Tizennyolc magyar művész kiállítása a Nemzeti Szalonban). Válasz (1934) 1. sz. A cikk az „1934” c. nemzedékkiállításról szól, melyen Szőnyi István szerint először érvényesül a magyar látásmód. Amint írja: Berény, Bernáth, Bornemisza képei és Szobotka Szentendrei utcarészlete (!) között a laikus is észreveheti az összetartozást. — Szobotka Imre 1934-ben Szentendrén festett képeinek fotói a művész özvegyének tulajdonában. 9:1 Rózsa Miklós, Szobotka Imre. Előszó a Frankel Szalon 1938. máre. 13—17-ig tartó, Szobotka Imre gyűjteményes kiállításának katalógusában. 91 Az 1930-as évek első felében az eddigieken kívül még meg kell említenünk a következő művészeket, akik jártak, dolgoztak vagy életek Szentendrén: Halasi Horváth István a Műcsarnok 1933. szept. 10— 24-ig tartó Fiatal művészek kiállítása e. rendezvényén két szentendrei témát állított ki: Szentendre és Friss hó Szentendrén c. pasztelleket. Vö. a kiállítás katalógusa. — Bölcskey Ferenc, aki egyébként Szt. Lstván-telepi lakos (Szentendre peremrésze), ugyancsak két szentendrei, illetve környéki képpel szerepelt a fenti kiállításon: Parasztudvar Szentlászlón és Ősz Szentendrén címűekkel. — Sárkány Lóránd Jeges Ernő meghívására járt kinn többször, miután Jegessel együtt volt 1931-ben a római Academia d’Ungeriában (vö. a Jeges által rajzolt karácsonyi levelezőlap a SzFM adattárában az 1931-ben Rómában tartózkodó magyar művészek karikatúrájával, köztük Jegessel és Sárkánnyal). 1934 nyarán is ott volt Szentendrén, mert emlékezett rá, hogy Mészáros László is ott tartózkodott a telepen. — Bródyné Pollatschek Lili 1935-ben két Szentendre c. akvarellt állított ki a Tamás Galéria Modern Magyar Akvarell kiállításán. Vö. a kiállítás katalógusával. 95 1929-ben véletlenül éppen akkor vetődött ki Szentendrén lakó rokonaihoz, amikor a telepen beköltözésüket ünnepelték a teleptagok; őt is meginvitálták a mulatságra. Korniss Dezső közlése. 96 Székely Zoltán feljegyzései Korniss Dezsővel folytatott beszélgetéseiről. 1960. dec., 1961. márc. MTA Művészettörténeti Kutató Csoport dokumentációanyaga. 97 Korniss Dezső, Bemutatkozó a Magyar Képzőművészek Szövetségébe való felvételekor, 1966. dec. 1. 98 Haulisch Lenke, El Lissitzky fotomontázsának hatása a magyar művészetben. MNG Közleményei (1974) 2. sz. 99 Az 1929-es műcsarnoki növendékkiállítás olyan botránnyal végződött, ami felforgatta a főiskola életét. Hivatalos küldöttség „razziázott” a kiállításon nem szereplő képek között, melyek legnagyobbrészt a nyomor világát szimbolizálták a legújabb nyugati és keleti irányzatok ismeretében. Korniss Dezső Gerevich Tiborra és Kornis Gyulára emlékszik a kiküldött ellenőrző bizottság tagjai közt. Ezután menesztik Vaszaryt és Csókot a főiskoláról. Vajda és Hegedűs kimaradtak, mert egyik tanár sem vállalta volna őket. Az éppen végző Kornissnak megakadályozták az iparostanon ciskolai tanári oklevél megszerzését, de ezek után amúgy se kapott volna állást. Vö. Korniss i. m. 100 Vö. 107. jegyzet. 101 Vas István, A félbeszakadt nyomozás. Bp. 1967. 102 Vértes György, Goldmann György. Bp. 1959, 25: Goldmann 1928 nyarán az Epreskertben mintázta Korniss arcképét még főiskolás korukban. Egyik legszebb korai müve ez. 103 Korniss Dezső közlése. Dési Huberrel és Kmetty Jánossal jó kapcsolata volt. Dési Huberrel hosszú levelezést folytatott művészi céljaira vonatkozóan. Kmetty pedig a KÚT-tál való kapcsolatát erősítette a 30-as évek második felében. Kállait csak 1943-ban, Fekete Nagy Béla kerámiaműhelyében ismerte meg, ahol a frontról való visszatérése után más, akkor nem kívánatos művészekkel együtt munkát kapott, s ahol 100