Haulisch Lenke: A szentendrei festészet. Kialakulása, története és stílusa 1945-ig (Budapest, 1977)
A szentendrei festészet kialakulása és története 1945-ig
irányzattól, melyet főiskolás korában művelt, realisztikusabb, testesebb ábrázolás felé törekszik; szociális témájú műveket fest, példaképei Nagy Balogh János és Derkovits Gyula. 1938-as kiállítása anyagából az Alvó gyerek, az Altatódal, a Farakodás című képei Szentendrén készültek.212 A helyi festészet témavilágához alkalmazkodik a Szerb templom előtt vagy a Darupiac (156., 157. kép).213 1938-tól Londonban, Párizsban éltek férjével. 1940-ben költöztek vissza Pestre. Ebből az évből is több szentendrei munkája származik; jellemző az Üt a Szamárhegyre.214 Számos rajztanulmányt készített a Darupiacon áruló vagy a dunai hajókon alvó kofákról is a 40-es évek első felében. 1938-ból való Cserepes ISTVÁNnak (Budapest, 1901. febr. 15. —1944 végén elhurcolták a nyilasok) a Szentendrei utca című festménye;215 jelenleg az egyetlen munka, amit nem is rövid szentendrei tartózkodásaihoz hozzáköthetünk (159. kép). Cserepes István pályáját vasmunkásként kezdte, 1926—30 között Csók-növendék volt a Képzőművészeti Főiskolán. 1930—31-ben állami ösztöndíjjal Párizsban élt. Csók tanítása és a párizsi iskola meghatározóan hatottak művészi fejlődésére. Először a művésztelep meghívására jött Szentendrére a 30-as évek második felében; a telepen tartózkodott több mint egy évig,216 majd elhagyta a telepet, és 1941-ben már Szántó Piroskáékkal találjuk a Haluskai-tanyán.217 A kommunistaszimpatizánsok közé tartozott, s ez az 1940-es évekre igen megnehezítette az életét. Utolsó nyarán, az 1944-esen ugyancsak Szentendrén bujkált a nyilasok elől.218 1938-as keltezésű Bene Géza (Csaca, 1900. ápr. 1.—Budapest, 1960. máj. 22.) legkorábbi szentendrei festménye is.219 Bene Géza Barcsay korosztálya, vele együtt kezdett Vaszarynál 1920-ban, ő azonban végig, 1924-ig megmaradt ennél a mesternél. A 20-as években azt a plasztikus, klasszicizáló ábrázolásmódot műveli, ami Szőnyinek és Aba Nováknak is saját ja, bár már ekkor kiütközik képein az érzékeny kolorista. József Attilát már 1923-ban ismerte, Kassákot is annak hazajövetele után.220 Általában a legújabb törekvések felé tájékozódott, és ez az orientálódása valamilyen naiv szocialista szellemmel párosult. A 30-as évek első felében merevebb, tárgyias ábrázolásmód jellemző rá — ebben rokon Barcsay, Korniss, Paizs Goebel vagy Ilosvai Varga korabeli művészetével. Nem véletlen, hogy köztük találja egyik legjobb barátját — Paizs Goebel Jenő személyében. Feltehetően ő vonzotta többször a 30-as évek második felétől Szentendrére, bár ugyanebben az időben párhuzamosan Nógrád megyében, Bánk és Hollókő környékén is dolgozott a falukutató mozgalmak hatására. Szentendrén nagyméretű, lángoló színű akvarelleket készített (188., 189., 190. kép), melyeknek szabadabb, expresszívebb kompozíciós formái hasonlatosak az ott kialakult felfogáshoz.221 Ha ebben talán hatott rá Barcsay kifejezésmódja,222 az ő kiforrott, újszerűén, testesen kezelt akvarelltechnikája viszont Paizs Goebel 40-es években hasonló technikával készült munkáira volt befolyással. Bene Géza későbbi, a felszabadulás után kialakuló művészete a Szentendrén általában leggyakrabban használt motívumokat (ház, domb, fa) és szerkezetes-expresszív előadásmódot egyszerűsítette saját egyéniségére szabott formavilággá. 1938-ban négy hónapot töltött Szentendrén Schubert Ernő (Bácsfa, 1903. dec. 17.—Budapest, 1960. okt. 15.), aki ebben az időben a Szocialista Képzőművészek Csoportjának tagja — és Pesten textilfestéssel foglalkozik. A Szentendrén töltött hónapokról így nyilatkozott: „Reggeltől estig festettem tájat, embereket, vizet, eget, és teljesen elfelejtettem, hogy idehaza szövőszékeim között töltöm az életem.”223 Schubert Ernő 1945 után egyik fő alakja a szentendrei művésztelep átszervezőinek, ő maga is a telep tagja lesz. 1938-tól tartózkodik a szentendrei művésztelepen Gálefy Lola, Kántor Andomé (Nagyenyed, 1902. máj. 26.—). Réti-tanítvány. Szénrajzait lendületes vonalvezetés, festményeit lágy, nőies líra jellemzi ebben az időszakban (163., 164., 246. kép). Egyik kedves modellje volt Paizs Goebel Jenőnek, de Rozgonyi László is megfestette pasztelljein. A 30-as évek közepétől több nyáron át tartózkodott és festett Szentendrén Pap Gyula (Orosháza, 1899. nov. 10. —). Feltehetően jó barátja, Kállai Ernő nyomán látogatott el ide, akivel egy évben tértek haza Berlinből Hitler hatalomra jutása után. A szentendreiek számára nagyobbrészt nosztalgia volt Európa, Pap Gyula számára valóság. A Tanácsköztársaság megdöntése után, 20 évesen Bécsbe ment dolgozni és tanulni, ahol kapcsolatot tartott a magyar emigrációval, elsősorban Uitz Bélával. Majd Johannes Ittent keresve, kinek művészete vonzotta, Weimarba került. Itt csatlakozik a Bauhaushoz, és 1920—23 között részt vesz annak kutatásaiban. Annak első korszerű fémtárgyai, illetve fémplasztikái az ő nevéhez fűződnek. Hazatérése után egy ideig Erdélyben fest, majd Itten meghívására visszamegy Németországba, és 1926—33 között a berlini Itten-Schule tanára lesz. Pap Gyula már a 20-as évek elején azon fáradozott, hogy az elvont elemekkel síkszerű szerkesztésben egyesítse a természet által inspirált formákat, 62