Haulisch Lenke: A szentendrei festészet. Kialakulása, története és stílusa 1945-ig (Budapest, 1977)
A stílus
kát, melyek a szentendrei, egy-két motívumra szűkített típust előkészítik. Nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy a természeti kép már a nagybányaiaknál is preformált volt. Ők is „motívum”-ot festettek, és a vedutához viszonyítva szűk, zárt képtér, az ismétlődő elemekkel a nagybányai stílus ismertetőjegyei közé tartozik21 — más egyéb megkülönböztető jegyeivel együtt. A szentendreieknél tovább szűkül a képtér, és a naturális részletezést elvontabb összefüggéskeresés váltja fel, de az alapvető meghatározottság: az individuális nézőpont megmarad. A szentendrei festészet történetileg nagyjában párhuzamos művészeti analógiáinak azokat a törekvéseket tekinthetjük, amelyek a kubizmus, illetve a konstruktivizmus racionális alapelveit az érzelmivel, emocionálissal, poetikussal oldották fel — tehát a szubjektumnak engedtek nagyobb teret, nem hanyagolva el azonban a képszerkesztés törvényeit sem. Ez a magatartás, ha a képzőművészet fejlődési vonalát tekintjük, aktuális volt annyiban, hogy a kubizmus és konstruktivizmus, illetve a belőlük származó ún. autonóm kép nem engedett túl nagy teret a fantáziának, uniformizálódás veszélyével járt. Hasonló válasz volt ez, mint amilyet a századforduló naturalizmusára a szimbolizmus, illetve Nietzsche, Freud, Bergson intuicionizmusa adott.22 A szocialista törekvések nagy képviselőinél is előtérbe kerül a két világháború között a személyes, bensőséges, inkább közvetlen, mint ágáló hangnem. Derkovits Gyulánál éppenúgy felfigyelhetünk erre, mint József Attilánál, de pl. az orosz konstruktivisták: Malevics vagy El Lissitzky is poétikus irányba fejlesztik tovább életművüket.23 Az európai progresszív polgári festészet érdeklődési középpontjában általában ez a művészi problematika állt a két világháború között.24 Az olaszoknál a háború előtt keletkezett pittura metafisica már azzal az igénnyel lépett fel, hogy a köznapi dolgok képét különleges jelentőséggel ábrázolja. Legfontosabb képviselőjének, Chiricónak Turini melankólia című, Nietzsche emlékének szentelt képe és egykorú hasonló művei, mint láttuk, Paizs Goebel korai szentendrei korszakát is befolyásolta (294—297. kép). A metafizikus festészetnek későbbi, két világháború közötti szelídebb, poétikus következményei, illetve a konkrét festészet tárgyias-lírai áttételei azok, amelyeket párhuzamba állíthatunk a szentendrei festészet tendenciáival. Soldati művészete25 például éppenúgy analógiája Komiss és Vajda művészetének, mint Klee-ének vagy Ozenfant-énak (288. kép). A német művészetben a párhuzamot ugyancsak ott találjuk, ahol a kubizmus és az autonóm kép eredményeit költői, poétikus vonásokkal ruházzák fel a „romantikus teljességélmény” nevében — ahogyan Werner Haftmann mondja.26 A Blaue Reiter, illetve a részben belőle fejlődött Bauhaus művészeinek munkái képviselik ezt elsősorban. Paizs Goebel állatképei valódi jelentésükben több rokonságot mutatnak Franz Marc szimbolikus vonatkozású, állatsorsokat ábrázoló festményeivel, mint Henri Rousseau naivan álmodozó műveivel (297., 298. kép). Javlenszkij ikon- és maszkmetamorfózisos arcvariációiban és Vajda meg Korniss maszkjaiban sem nehéz felfedezni a párhuzamos vonásokat, mint ahogyan Klee, Feininger, Schlemmer két világháború közötti racionális és misztikus hatást egyesítő művészetét illetően sem (226., 273., 274., 275. kép). A Bauhaus kevésbé ismert mesterei, mint Georg Muche vagy Moses Bagel művészetében még közvetlenebb analógiákat is találhatunk (290., 291. kép). A francia festészetben Juan Gris fejezte ki legkerekebben a kubizmus reakcióját: a festészet matematikai oldalát kell humanizálni. Ez a szándék talált szélesebb megfogalmazásra a purizmus esztétikájában, mely csoportosulásban később Gris is részt vett, s melyre már utaltunk Korniss művészetével kapcsolatban. A szürrealizmus drasztikusabb megnyilatkozásai nem érintették mélyebben a szentendreiek művészetét. Picasso és Chagall művészetével találunk némi párhuzamot Ámos munkáiban, de mindezt a Nagybányából levezethető magyar festőiség józan keretei közé szelídítve. A csehszlovák művészetben, rendkívül jellemzően a korszándékra: az 1928-ban megjelent Poetizmus Manifesztuma jelképezi azokat a tendenciákat, amelyek hasonlóak a szentendreieknél ösztönösen kialakult irányhoz. A csehszlovákoknál azonban szociális szándékkal egyesül az a többek közt Vladislav Vancura és Vítezslav Nezval nevéhez fűződő formaakarat, hogy a művekben a tudatos és ösztönös oldal egészítse ki egymást. Programszerű kifejezését adják a művészet és társadalom, a képzőművészet és irodalom, a fizikai munkás és költő kollektív, egymást feltételező létezésének és a fiatal Szovjetunióban kialakult művészettel való együttérzésüknek.27 A korszak látása legpregnánsabban a 20-as években nagy fejlődésnek induló foto- és filmművészeten keresztül fejeződött ki. Ez a két fellendülő művészeti ág kölcsönhatásban volt a korszak festészetével: még akkor is voltak érintkezési pontjaik, amikor mindegyik az anyagából következő legtisztább megjelenítési eszközöket kereste. A szentendreiek témaválasztása hasonló volt az 1927-ben meghalt francia Eugene Atget külvárosokat, legtöbbször ember nélküli részleteket, sikátorokat, omló vakolatú házfalakat ábrázoló képeihez, melyek nagy hatással voltak a francia festé-76