Horler Miklós et al.: Budapest műemlékei I. - Magyarország műemléki topográfiája 4. (Budapest, 1955)
Bevezető tanulmányok
182 BUDA ÉPÍTÉSZETE A félköríves kapunyílást legtöbbször az ívezetes architektúrájú földszintek esetében használták, ahol a kapu nagyobb nyílásával szintén beleilleszkedett a vállpárkányra futó ívezetek rendszerébe, hasonló kialakítással (Szalag u. 12., Országház u. 14., Attila krt. 32 és 50., Úri u. 19. stb.). A klasszicista kapuszárnyak váz-táblázatos szerkezetű asztalosmunkái éppoly jellegzetesek a korra, mint a barokkban a borított kapuk voltak. A korai időszakban — akár íves, akár egyeneszáradékú volt a nyílás — a szárnyak beosztásában egy, nagyméretű táblázat dominál, amelyet alatta vagy felette egy-egy keskeny mező kísérhet (Iskola u. 34., Döbrentei u. 9., Országház u. 11., Dísz tér 13. stb. ; 245. kép). Az íves kapunyitásoknál a korai példákon rendkívül kedvelt volt a vállpárkány feletti íves rész sugaras faragású, tömör betétmezővel való lezárása (Iskola u. 34., lebontott Holdvilág u. 14., Árok köz 4. stb.). — A fejlett klasszicizmus kapuszárnyait rendszerint három-négy egyforma méretű táblázatra osztották (Úri u. 25., Donáti u. 32., Tárnok u. 3. stb. ; 518. kép), míg a késői példáknál — más arányokkal és jelleggel, mint a koraiaknál — visszatér a két keskenyebb mezővel közrefogott nagyobb középmezős beosztás (Szalag u. 12., Attila krt. 32., Iskola u. 45. stb.; 695. kép). — Ritkábban előfordul a kapuszárnyak kisebb, egyforma négyzetes táblázatokra való beosztása is, mint azt az Úri utca 19. és Táncsics Mihály utca 5. sz. házakon láthatjuk (513. kép). A klasszicista asztalosmunkák közül kiemelkedik a Fortuna utca 6. kapuja, íves felső mezőjében faragott Cupido-domborművel (249. kép), valamint az egyébként egészen jelentéktelen Iskola utca 33. sz. földszintes ház, kisebb, inkább ajtószerű kétszárnyú kapuja, ovális és pajzsalakú motivumokkal és empire vázaalakú rátétekkel díszítve, sugaras lunettamezővel. A klasszicista ablakkialakítások különböző típusainál célszerűnek látszik a már feljebb is említett okok miatt, a korai anyagot ismét különválasztani. A korai megoldások között először a klasszicizáló későbarokk örökségeként továbbélő összefogott ablaktengelyeket említjük, amelyek a XVIII. századi mintára, övpárkánytól főpárkányig egy motívummá fogják össze az egyes nyílásokat, a mellvéd és szemöldök tükreiben legtöbbször a már említett jellegzetes domborművű díszítéssel (Bécsikapu tér 7., Főu. 20., Országház u. 2., 11. stb .;231., 636. kép). — Mintmár a homlokzattípusoknál utaltunk rá, ennek igénytelenebb változatánál csupán az ablakok felett és alatt elhelyezett mélyített mezők jelentkeznek, míg a legtöbb esetben a végigfutó könyöklőpárkányon ülő nyílásokat csak egyszerű mélyített szalagkeretek veszik körül. (Batthyány u. 25.,Bécsikapu tér 8.,Kapucinusu.3. stb.; 237. kép). Ezeknél a korai homlokzatoknál előfordul néha, hogy a hangsúlyos tengelyeket (rendszerint a középtengelyt) keskeny lizénákkal szegélyezik, amelyek a könyöklőpárkányon állva, a felettük húzódó fő- vagy övpárkányig érnek (Batthyány u. 25., az elpusztult Országház u. 6. és Attila krt. 48. ; 602. kép). — Kedvelt ablakkialakítás volt a félköríves lezárású mélyített mezőbe helyezett nyílás is, a záradék feletti lunettamezőben rendszerint rozettákkal díszítve. Ezt földszinti és emeleti ablakoknál egyformán használták. Legszebb fennmaradt példája a rozettákkal díszített Tárnok utca 6., Úri utca 5. sz., amelynek mellvédjében a helyreállítás során az eredeti fonadékmotívumos mellvéd is előkerült (481. kép). A rokokó mellvédkorlátoknak ez az igen késői utáncsengése rendkívül érdekes jelensége a korai klasszicizmusnak, és — feltehetően idősebb, még későbarokk képzettségű mesterek kezéből — több ízben is előfordult. A néhány előkerült terven kívül a lebontott Lánchíd utca 3. sz., valamint a pesti oldalról a Majakovszkij utca 9. sz. házat idézzük. — A félköríves záradékú tükörbe helyezett ablakok egyszerűbb formában előfordulnak még az Iskola utca 45. sz., valamint a Bécsikapu tér 8. és Döbrentei utca 9. sz. házak földszintjén, a lebontottak között pedig a Fehérsas tér 7. és Bocskai tér 4-en. Főleg terveken maradt fenn nagyszámú példája a szemöldök fölötti félkörös tükrökkel lezárt,egyszerűbb ablaktípusnak. Ezek a vak lunetták vagy üresek, vagy sugaras osztású ornamentika tölti ki őket vagy esetleg medailonban foglalt domborművű fejek díszítik. Sugaras díszítésű megoldások a Hess A. tér 3.sz.(286. kép).és Döbrentei utca 17. sz. házakon maradtak fenn, míg medaillonos példát a pesti oldalon a Majakovszkij utca 25. és Ferenczy István utca 12. sz. házakról idézhetünk. A szemöldökpárkánnyal megoldott korai ablaktípus jellegzetes formai kialakítására már a homlokzatoknál felhívtuk a figyelmet. Itt is kiemeljük a párkányok erős kiülését, amelyeket néha konzolok támasztanak alá. A széles, volutás konzolok formája lényegesen különbözik a késői időkben használatos, vékony, lapos állókonzoloktól. A szemöldökpárkányokat néha háromszögű timpanonnal hangsúlyozzák (Táncsics Mihály u. 5., Döbrentei u. 15., Szent György tér 1—2., Fortuna u. 6., a lebontott Görög u. 13. stb. ; 114. kép). — Ugyanez a jellegzetes típus a pesti oldalon is általános a korai időszakban (pl. Majakovszkij u. 25., Apáczai Cseri János u. 7., József Attila u. 6., Ferenczy u. 12. stb.). A korai részletekkel kapcsolatban meg kell még említenünk, hogy az 1800 körül megjelenő csúcsívsoros motívumok helyenként az architektúra díszítésében is szerepet kapnak, mint azt a Döbrentei utca 17. és a lebontott Országház utca 5. sz. házak ablak szemöldökmezői mutatják. A korai homlokzatok elég gyakran megjelenő, jellegzetes tartozéka az ablakok asztalosmunkájának kifelé domború szárnyakkal való alakítása, amellyel rendszerint a kiemelni szándékozott tengelyeket hangsúlyozzák (Batthyány u. 25., Fő u. 56., Országház u. 29. átalakítás előtt, a lebontott Attila krt. 43. sz. stb.; 602. kép), de végigfutó, teljes ablaksoron is előfordul (Bécsikapu tér 8.). A fejlett ablaktípus legegyszerűbb formája a könyöklőpárkányon ülő, finoman tagozott kőkerettel körülvett nyílás (Úriu. 25., Attilakrt. 50., Tárnok u. 3., Iskola u. 31. stb.). Legszebb példája a Donáti utca