Hornyik Sándor: Avantgárd tudomány? A modern természettudományos világkép recepciója Gyarmathy Tihamér, Csiky Tibor és Erdély Miklós munkásságában - Művészettörténeti füzetek 30. (Budapest, 2008)
Jegyzetek
580 Einstein, 1963. 98-99. Itt olvasható a 44. lábjegyzetben: „Molluszkum-koordinátarendszert nyerünk, ha pl. egy puhány hátára rajzoljuk a 4. ábra koordinátavonalait. Miközben a puhány testét vonaglásszerüen változtatja, a koordinátavonalak is egyre változnak.” 581 Erdély a molluszkumról az alábbiakat mondta Petemáknak: „A vonagló koordinátarendszerek Einstein által talált kifejezése. [...] Einstein azt mondja, annyira általánosan akarta megfogalmazni a relativitáselmélet tételeit, ami nagyobb precizitást igényel, hogy a törvények egy puhatestü hátára rajzolt koordinátarendszer esetében is érvényesek legyenek. A puhatestű, amit molluszkumnak neveznek a biológiában, szüntelenül vonaglik, és ez a vonagló koordináta... Mikor elolvastam, rögtön éreztem. Ez a tipikus művészet, ez a vonaglás. - Petemák, 1991. 78. 582 Petemák így kezdi az Erdély Miklós művészetére vonatkozó irodalom ismertetését: „Ha csak két könyvet ajánlhatnék segítségül, valószínűleg a Bibliát és Einstein: A speciális és általános relativitás elmélete c. művét javasolnám. De mi van, ha csak egyet?” - Petemák, 1986, 34. 583 Az 1998-as Erdély-konferencián Szombathy Bálint elemezte a Fényismeretet a József Attila-i, a madáchi és a whitmani költészet horizontja alatt úgy, hogy magát a költeményt mindenekelőtt az Einstein-idézethez fűzött művészi reflexiónak tekintette: „Az einsteini meghatározás vonatkozásában a költő az állóképet utasítja el, vele együtt pedig a világnak azt az állapotát, amelyben ő is mozog és amelyet napról napra megtapasztal.” - Szombathy Bálint: Erdély Miklós Fény ismeret-költeménye. Magyar Műhely, 1999/110-111. 30. Szombathy azonban nem a régi, statikus és az új dinamikus világkép ellentételezéseként tematizálta a művet, hanem inkább burkolt társadalomkritikaként olvasta. 584 Erdély, 1974. 87. 585 Einstein-idézet: „A világ eseményeit dinamikusan is leírhatjuk az idő folyamán folyton változó képpel, amelyet a háromdimenziós tér »kulisszáira« vetítünk. De álló képpel is leírhatjuk, amelyet meg a négyméretű tér-idő-kontinuum hátterére vetítünk rá. A klasszikus fizika szempontjából a két kép dinamikus és sztatikus - teljesen egyenértékű. A relativitáselmélet szerint a sztatikus kép kényelmesebb és valószerűbb.” - Erdély, 1974, 87. 586 Uo. 587 Erdély egy 1969-es fotójának is a Molluszkum címet adta. Ezt Szőke Annamária elemzi: Szőke, 1997. 43—45. 588 A tudományos szövegekben alkalmazott metaforák heurisztikai és ismeretleméleti potenciáljairól (különös tekintettel Einstein írásaira) A. I. Miller értekezik bővebben. Vö.: A. I. Miller: Insights of Genius: Imagery and Creativity in Science and Art. Copernicus, New York, 1996. Einstein metaforáinak és példáinak (órák, vonatok) a modernizációval és a modemitással szorosan összefonódó szociokulturális hátteréről: Peter Galison: Einstein’s clocks, Poincare’s maps. Empires of Time. Sceptre, London, 2003. 589 Einstein Minkowskin keresztül jutott el annak felismeréséhez, hogy világunk nem euklideszi, a tér-időnek negatív és pozitív görbületei egyaránt lehetségesek. Vö.: Einstein, 1971. 240. és 264. 590 Ezt a hipotézist az 1919-es napfogyatkozás alkalmával Sir Arthur Eddington igazolta. Ezután vált világszenzációvá az általános relativitáselmélet. 591 I. m. 101. 592 Erdély Miklós: Az ember jele. (Tanulmány a Pannónia Filmstúdió animációs filmjeiről, 1972- 1979). In: A filmről, 1995. 209. 593 Einstein, 1971. 103-116. 594 Indigo munkacsoport (Berényi Péter, Bori Bálint, Erdély Dániel, Erdély György, Enyedi Ildikó, Futó Péter, vezető: Erdély Miklós): Óraparadoxon. In: Erdély, 1995. 215-219. A szöveg először 1981- ben a BBS Filmidő kiadványában jelent meg. 595 Erdély, 1991. 130. 596 Erdély szövegét közli: Szőke, 1997. 43. 597 Uo. 598 Forgács Éva eltérő véleményen van: „Az első, születése előtti családi képen egyenesen fekete lyukként ábrázolja magát. Egy lehetőség, egy hangsúlyos semmi, tömény potenciál lebeg a család fölött.” - Forgács, 1999. 152. Az 1974-es Eseményhorizont felől nézve értem Forgács metaforáját, de nem ismerek olyan tudományos reprezentációt, amelyben a fekete lyukat fekete téglalapként ábrázolnák. 599 Sorozatmüvek. Csók István Képtár, Székesfehérvár, 1977. 35. Újraközölve: Erdély, 1991b. 95. 171