Horváth János: Rendszeres magyar verstan (Budapest, 1951)
IV. Jövevény formáink
100 Gr. Mailáth Jánoshoz. — L. Négyesy, A Mért. M. Vers Tört. 208.1.). »Nékem úgy tetszik, — írja Kazinczynak, — ez a változtatás igen hozzá illik az aleaicushoz, mert az által még változóbb hangú lesz és a poétának is néha tágabb útat nyit« (Kaz. hév. X. 201, Kazinczy nem értett egyet vele : u. o. 227 ; később belenyúgodott, de csak mint annak bizonyságába, hogy Berzsenyi erőt lel magában eltávozni a más nyomdokaitól : u. о. XV. 135.). — Kosztolányi Februári ódá-ja strófazáró sorúi nem kisebb alkaiosit, hanem adonisit alkalmaz (»Jaj, mily gödörbe buktat e február * Mily mély homályba? — csillagaim hunyó * Világa hamvad ; földbe ver le * Szörnyű betegség«). — A leoninus-ragály ezt a strófát is utolérte : »A reggel immár hogy mosolyog! s körül A föld határán játszadozik, s örül: Örvendez a Mindenhatónak, S áldja kegyelmit az Alkotónak«. (Csokonai: Reggelnek le-írása. írt ilyet, valamint rímes distichonokat, Földi János ; Babits Mihály is : Októberi áj tatosság, A csüggedt kapitány). Különös rímhelyezéssel írta Lomha gályán című versének alkaiosi strófáit Tóth Árpád ; magában véve mindenik strófája rímtelen, antik típusú (»Óh ifjúság! már fényed, a messze fény Alásülyed, mint távol az éghatár Mélyén letűnő drága csillag, S vak vizen ing tova lomha gályám /«), de mindenik sorára rímmel felel strófapárjának megfelelő sora (»Ily férfigondok barna fedélzetén, Míg sors sodor, mint gyorsrohamú vad ár, S míg forgató örvények nyílnak, így múlik el botor éltem árván«) ; ekként strófapáronként abed, abcd rímsorozat áll elő. Mindenesetre legdiszkrétebb módja ez antik képlet megrímelésénekl Az ilyenfajta rímhelyezést sorjázónak nevezhetjük. Önálló, nem strófás szerkezethez kötött jámbusi vers az anakreoni : negyedfeles jámbus ; az első ütem spondeusz is lehet. Az »anakreoni dal«-nak ez a sorfaja. Példa rá Csokonaitól r Kancsót fiú, veszendő Ez élet, és előlünk Mint egy palack bor elfogy, stb. (A búkergető.) A sor első üteme aprózódhat is : »Pocsolyába fúl világtok« (u. ott). Az ógörög dráma szokásos sorfaját, a hatos jámbust, költőink alig használták. Egy-két görög típusú dráma (Virág Benedek Hunyadi László-ja, U. Tóth László Nárcisz-а) és drámafordítás élt vele. Rájnis és utána Baróti Szabó, meg Virág Benedek, ú. n. »elegyes« verseket is írtak, vagyis olyan verselményeket, melyekben szabadon váltogatják egymást mindenféle antik sorfajok. Virágtól egy példa : »Nihcs soká tartó öröm életünkben ; * Most reánk