Horváth János: Rendszeres magyar verstan (Budapest, 1951)
I. Nemzeti versidomunk
32 az én lakásom (Tompa) ; Békót tettem kesely lovam lábára (U. az) ; Az alföldön halászlegény vagyok én (Bemáth Gáspár) ; Ropog a tűz, messze süt a vidékre, Pirosán száll füstje fel a nagy égre (Arany); Adjon Isten a magyarnak jó napot, Akit a sors oly sokáig vert, csapott (Losonczy László) ; Fütyül a szél, az idő már őszre jár, Szebb hazába megy vigadni a madár, Én is mennék, de mi haszna, ha velem Akárhová eljön a bú s szerelem (Tóth Kálmán) ; Kétszer is nyit az akácfa virága (E. Kovács Gyula) ; Jaj de búsan harangoznak Tarjánba (Thaly K.) ; Árpád apánk, ne féltsd ősi nemzeted (U. az). A 4,4,2 osztású tízes : népdali példák : Be van az én | szűröm ujja I kötve ; Amoda van egy kis kerek erdő, Abba vagyon csipkebokor vessző; Nagy Abonyban csak két torony látszik, De Majlandba harminckettő látszik, Inkább nézném az abonyi kettőt, Mint Majlandban azt a harminckettőt; Olvad a hó, tavasz akar lenni, De szeretnék piros rózsa lenni ; A Csap-utcán végesvégig, végig ; Ha meghalok, temetőbe visznek ; Lement a nap a maga járásán, Sárgarigó szól a Tisza partján. — Petőfitől: Kis furulyám szomorufűz ága, Temetőben szomorkodik fája; Gyócs a gatyám, patyolat az ingem, Nem vettem, a rózsám varrta ingyen; — Aranytól : Nagyszalonta nevezetes város; — Babitstól: Csak te borulsz rám, asszonyi jóság, Mint a letört karóra a rózsák, Rémült szemem csókkal eltakarni, Oh jaj, meg kell halni, meg kell halni. — A 4,3,3 osztású tízes : népdaliak : A szennai | lipisen, | laposon, Leesett a | szallagos j kalapom ; Cifra szűröm szegre van akasztva; Csütörtökön hajnalba, hajnalba Megugatott engemet a kutya, Ne te kutya, egy garas, két garas, Engem többet ne ugass, ne ugass ; — irodalmiak : Reád néznek szenteknek szemei És véneknek keserves szüvei, És árváknak nyomorult ihai, Bűnösöknek óhajtó lelkei (Vásárhelyi András, 1508 ; de nála a 4/3/3 taglalás nem következetes, az ének dallama pedig 3 I 1 I 3 I 2 I 1 osztódású) ; Nem bánom, hogy parasztnak születtem, Csak azért mert juhásszá lehettem . . . Mikor látom fergeteg idejét, Kigyűröm a süvegem tetejét (Mátyási József) ; Izabella királyné Budában Azt se tudja hová lesz buvában (Arany) ; Kalapomban hervadó bokréta, Rózsa közé rozmarint van fonva . . . Hadd hervadjon múlandó virága : Fonnyadt szára szivemhez lesz zárva . . . Hadd hervadjon pirosló orcája : Nem hervad el szivének jósága. Hadd enyésszék múlandó szépsége : Nem enyészik szivemnek hűsége. Rózsám, e szív éretted dobog csak, Legyen orcád piros vagy hervatag! S az halál ha tőlem elragadna, Akkor is csak éretted dobogna (Szentiváni Mihály. — Éz a sorfaj ritka ily következetes kivitelben! Többnyire a 4,4,2-vel váltakozik, vagy csak