Horváth János: Rendszeres magyar verstan (Budapest, 1951)
I. Nemzeti versidomunk
43 rímmel a strófa elején és végén, közbül keresztrímmel. Kilencsoros a Balassa-, tizenkétsoros a Himfy-strófa. Balassáé egy korábbi, három 19-es sorból állott strófának a továbbképzett változata, belső rímek alkalmazásával; e szerint három periódusból áll, melyek mindegyike 6, 6, 7 szótagú sorokból tevődött össze ; a periodus két alapsora egymással, függeléksora a többi függeléksorral rímel (aab, ccb, ddb). A Himfy-strófa egy nyolcsoros elő-, s egy négysoros utószakaszból áll; az előszakban kétszer megismétlődik a 8,7, 8,7 perioduspár, mindenikben nyolcas a nyolcassal, hetes a hetessel rímelvén össze; az utószakot egy sajátrímű nyolcas-, meg egy sajátrímű hetes-sorpár alkotja (8,7,8,7 ; 8,7,8,7 ; 8,8 ; 7,7 ; abab ; cdcd ; ее ; ff *). A sorok és periódusok száma és neme szerint szinte áttekinthetetlen a strófa-szerkezetek változatossága, nem is szólva arról,hogy a már meglevőkhöz a verselők bármikor ifjakat találhatnak ki. Arany János, ismert verstani tanulmánya végén tett kísérletet »egy, a magyar ritmuson alapuló eposzi versidom« föltalálására ; ily rímeltetésével a strófa nyolc, felező tizenkettősének : aababbcc. De eposzaiban nem élt* vele. Radó Antal használta Ariosto-fordításában. Strófaszerkezetnek, mint az eddigiekből is látható, sok esetben rögzítő jegye a rímhelyezés. Ezért alább ez utóbbiról szólva, nem egyszer újból érinteni fogjuk magyar sorfajoknak periódusokká, s azok által strófákká csoportosulása kérdését. Jövevény sorfajok strófa-képleteiről külön fejezetek szólnak.** * Az azonos betűk egymással rímelő' sorvégeket jeleznek. ** A strófaképletek rendszeres osztályozására nagyarányú, kitűnő példát adott Ph. Martinon, egy, csak a francia versidomot szemmel tartó munkájában. (Les Strophes, 1919) A strófák főosztályai szerinte az egyenlő sorszámúak; külön csoport a 4, külön az 5, a 6, stb. sorból álló strófáké (»quatrain«, »quintil«, sixain« stb.) ; mindenikben alsóbb osztályok az azonos rímrendűek; azokon belül továbbiak az egynemű, meg a különnemű (iso-, meg heterometricus) sorokból állók; továbbiak: a symmetrikus szakaszokra oszthatók meg a dissymmetrikusak. A mi nemzeti versidomunkban kevesebb a strófa-képlet, a rímnek nincs benne oly döntő szerepe ; viszont szívesen társítunk szomszédos szótagszámú sorokat (pl. 8-ast és 7-est, 6-ost és 5-öst), mitől a francia idegenkedik. A mi műköltészetünk inkább jövevény (nyugati) strófaszerkezetekkel gazdagította strófa-változatait, mintsem népies formáink továbbképzésével. — Strófaképletek (dallamok) rendszerezésére igen korai, de minden jel szerint eredeti magyar kísérlet az, melynek körvonalait Udvardy Csema János vázolta 1832-ben összeírt népdalgyüjteménye előszavában. Bgy-egy csoportba kerülnének az egynemű sorokból álló strófák, más classisokba »a kevert mértékűek, mellyeknek nem minden soraik ugyanazon egyenlő, hanem sokfélekép változó symmetricus rendet követnek« ; így »az egy mértékű kiilönbbféle nóták mind egy szakaszba ’s egy classisba« volnának kótázva. (Kéziratból közli s méltatja Kodály Zoltán : M. zenei folklore 110 év előtt. Mságtudom. II. 1943. 389. stb. 1.)