Horváth János: Rendszeres magyar verstan (Budapest, 1951)

III. A rím

III. A RÍM. »Rim« annyi mint hangegyezés a ritmikai szakaszok határ­pontján : kezdetén, vagy végén. A szó maga valószínűleg a francia »rime« átvétele. Azelőtt cadentiát, sarkalatot mondtak ; Kazinczy a görög-latin homoeoteleuton (»hasonló végződésű«) szót szerette használni. A rímelést a modern nemzeti versidomok alkalmazzák szerkezeti tagoltságuk hatályosabb, s egyszersmind tetszetősebb nyilvántartása végett. Kiterjedhet egyetlen hangra, egy vagy több szótagra. Egy hangra — többnyire mássalhangzóra — szorítkozó kezdeti rímnek alliteráció (betűrím, előrím) a neve ; némely vers­rendszerek (pl. az ógermán) az ütemek kezdőhangjainak kiemelésére és összekapcsolására használták. A miénk ily következetességgel nem él vele, s jobbára csak ékítmény szerepet szán neki. Szó­­ikerítéseinkben (Jilleg-Jallag, csűri-csavarja, íférrel-durral, stb.) nagyon otthonos. Közmondásainkban is gyakori: vak vezet világtalant; szegény ember szándékát boldog isten öírja. Kedvelik gyermekjátékaink (csípi csóka, varjú vágja, holló kopá-csolja), nép- és műköltői termékeink (Pej paripám />atkószöge be fényes ; Csendesség van, csak az ebek csaholnak; Püstösek, /urcsák, Júsak, Jíborak : Ady ; Bús donna Járná Jalkonon : Babits ; Szeretnék egyszer Aívő, /zevülő, Lengő, febegő /epke fenni: Reményik). Előfordul, nem tervszerű következetességgel, hanem csak szórványosan, már legkorábbi verses emlékünkben, az 1300 táján szerzett Mária-siralomban : Keserűen Jinzatul, Fas-szegekkel veretül. Egész költeményen végig, egy rendszer következetességével nálunk sohasem használták. Népdalaink és balladáink jobb szeretik ütemkezdő egész szónak, vagy szavaknak a megismétlését a követ­kező ütem, vagy ütemek elején. Az ily ismétlés hangzatnyomósítás­­nak is tetszetősebb a puszta »betűrím«-nél, s azonkívül stilisztikai jelentősége is megvan. íme néhány népköltészeti példája : Árva vagyok, árva ; Szállj le holló, szállj le, szállj alább egy ágra ; Odamene, oda, a nagy török császár; Kelj fel, fiam, kelj fel ; Nem mék, anyám, nem mék; Fogjál kocsis, fogjál. — Másfajta, az ütem szóanyagát közvetlenül megismételő alakzat : Kocsisom, kocsisom, nagyobbik kocsisom ; Hadd mönnyünk, hadd mönnyünk Déva vára felé ; Nem bánom, nem bánom, lelkem édes anyám ; Jó napot, jó napot Sári bírónénak ; Este van, este van, hatot

Next