Horváth János: Rendszeres magyar verstan (Budapest, 1951)
IV. Jövevény formáink
122 Endymion című költeményeit Kölcsey (1818, 1826), Bolond Istókját Arany János, A délibábok hősé-t Arany László ; s Puskin Anyégin-jét Bérczy Károly, Byron Don Juan-j át Ábrányi Emil szintén stanzákban fordította. — Olasz eredetű strófa még a terzina, meg a ritornell. Mindkettő háromsoros. Amazt Dante Divina Commediá-ja szentesítette, s nálunk is leginkább Dantefordítások (Szász Károlyé, Babits Mihályé), vagy Dantéra emlékező eredetiek használják. Első és utolsó sora egymással, középső sora a következő strófa első és utolsó sorával rímel össze (aba — bcb — cdc, stb.) ; hogy az utolsó strófa középső sora ne maradjon felelő rím nélkül, az a strófa egy negyedik sorral kerekedik ki, mely meghozza a várt rímet, s azzal leköti az egész költeményen áthúzódó rím-fonadékot. «Terzinák»-at írt a Dante-fordító Szász Károly emlékére Kozma Andor, «A pokol» címen szatírát hazai viszonyainkról, s «A pokol költőjéhez»: Dantéhoz a magyar pokolról : bűneinkről és szenvedéseinkről. Ez utóbbinak első két strófája: 1. «Te, aki már az életút felén Bejártad szörnyű mélyit a pokolnak, Holt halhatatlan Költő, szállj felém!» 2. «Te láttad : a zord ákheroni csolnak Veszendő néppel mint haladt az áron Örök jajrévbe, hol bűnök lakóinak» ; — utolsó strófája : «Pokolkínunkra résztvevőn tekintesz, A kínzóinkra haragod sugároz — S nekem reményül a magasba intesz, Itáliának fényes csillagához» (Merényi Oszkár: Kozma Andor, 1941. 43. L). Arany is kezdett ugyané versalakban egy szatírát a 49 utáni irodalomról «A kis pokol» címen, de az töredék maradt : «Az emberélet útjának felén Egy nagy zsibojgó vásárba jutottam, Mivelhogy a jó útat nem lelém. — Minő tolongás öklözés van ottan! Ki ad, ki vesz, ki húz-von, csal, ki lop, Kevés, hogy nézne csak, mint én, nyugodtan», stb. A terzina Dante-reminiscentiákat ébreszt és Dante-sugalmakkal van telítve. Még Babits erősen szubjektív költeménye : «Az örök folyosó» sem mentes attól. Adyé sem (Nagy lopások bűne), melyet Babitsnak ajánlott. Érdekes, hogy Radó Antal, a kitűnő technikájú műfordító, a tartalmi hűség kedvéért lemondott az alakiról, s rímtelen jámbusokban fordította Dante Poklát. Kosztolányi Dezső pedig minden dantei vonatkozás nélkül él Dante versalakjával Alföld-, meg Cifra halottak című verseiben, s egy ízben József Attila is (Ki-be ugrál). — A ritornell-nek középső sora rideg sor (nem rímel), a másik kettő egymással rímel. írt néhány ilyet Kazinczy (Esős nap, Gátlások, stb.), írt Garay (Ritornell), s Petőfi (Fresco-ritornell: «Mihelyt megpillantottalak menyecske Bordám alatt ez a kis húsdarab Ugrálni kezdett, mint sziklán a kecske»). Ady fentebb érintett háromsorosai (Temetés a tengeren; Ádám, hol vagy? ; Új könyvem fedelére) hasonló rímrendűek. —