Horváth János: Rendszeres magyar verstan (Budapest, 1951)
VI. A Ráday-nem licentiái Petőfiig
153 jámbusi) versritmusuk van ; viszont a rím magában véve semmi hangidomot nem avat verssé (hiszen próza is van rímes), s így a «szabadverset» sem varázsolhatja át «verssé». Van szabad vers rímtelen, s rímes is, de emebben a rím csak arra való, hogy fokozza a vers-szerűtlen képlet versilluzióját, hitesse el a füllel is, amit a szemmel a sorokra tördeltség által akart elhitetni, hogy t. i. ő is «vers», csak egy külön, modem fajtája a versnek. De minden hiába, ha sorainak semmi versritmusa nincsen, s ha ami másnemű ritmusa van, nem ismétlődik következetesen. A szabadvers versellenes jelenség, de vers-álarcban jár. A felől azonban lehet szép hullámzása a ritmusának, mint bármely ritmusos prózáénak. Nálunk az 1900-as években Kaffka Margit, Lesznai Anna, Gellért Oszkár, Füst Milán, Peterdi Andor költeményeiben tűnt fel a szabadvers. A tizes években Szentimrei Jenő, Bartalis János, de különösen a Tett (utóbb Ma) című folyóirat munkatársai: Kassák Bajos és tanítványai támasztottak zajosabb érdeklődést iránta, mint az expresszionista líra kijelölt «formája» iránt; a huszas évektől fogva Török Sophie műveli következetesebben, míg Szabó Bőrinc, Illyés Gyula, Radnóti Miklós és mások, kezdőkori műveik után, többnyire felhagytak vele. Az alább egyenként kiemelendő verselők némelyike is írt szabadverset, de csak egyebek közt (mint a minden végigpróbáló Babits), vagy szintén csak eleinte, bár akkor elég sokat (mint a hovatovább szabályos formákban kedvét lelő József Attila). A szabadvers divatja ma már idejét múlta. A versritmus feliidítésére keveset tett és tehetett, hiszen voltakép a próza világába vándorolt át. Gyakorlóin kívül kevesen becsülték. Verstörténeti jelentősége nem is fogható azon most ismertetendő verselők eredményeihez, kik a verset a versben bentmaradva újítgatták, s nem a próza, hanem a vers ritmusa körében hoztak létre új, a hagyományos korlátokhoz képest valóban szabad változatokat.*) * A szabadvers megítéléséhez: Eugéne Landry: La théorie du rythme, 1911. 272; René Dumesnil: Le rythme musical, 1921. 26; Maurice Grammont: Petit traité de versification frar,$aise, 1932. 36, 68, 151—2 ; Paul Verrier : Le vers franQais, 1932. III. 129. — Babits Mihály : Ma, holnap és Irodalom, 1916 (Irodalmi problémák, 1917. 256—60) ; Zolnai Béla: Új irodalom, IT. 1917. 371 ; Szerb Antal: M. irodalomtörténet, 1934.11.250; Pintér Jenő Magyar irodalomtörténete, 1941. VIII. 923; Sík Sándor: A kát. tanügyi főigazgatóság évkönyve, 1941—42. 221 ; Horváth János : A magyar vers, 1948. 63.