Horváth János: Rendszeres magyar verstan (Budapest, 1951)
Függelék
199 állanak — száll a nap, reszketek — reszketeg, idegen — idegem; ős por — ősAor, halk kert — Albert, halkat — hallgat, csontház — csontváz, csapja — csapra, ágyvég — lágy még ; szelid idő — szelídítő, mi ketten — ijedten, zászlaját — száz jaját, a világ — lavinák, utóiért — futó vért, tavalyit — gabalyit, múmia — múlnia, országúti hárs — úti társ, kitárván — szivárvány, vigasztalt —■ aszfalt, boltok — koboldok. — Szintúgy egy közbülső mássalhangzó kivetése : hang tolul — angolul, Indiába — mindhiába, mártír — várt hír, élni ma — vén ima, tört fény — örvény, társa — hársfa, már csak — várj csak, más már — vásár, majszolt — jajszót, szállni el — Dániel, arannyal — aranyhal, mi végett — kiégett, hallgatag — halk patak, enyhe szenderű — enyhe szent derű. Vagy egy magánhangzó felcserélése : kívénül — kövén ül, arcredőt — arcra dőlt, szőttesed — szétesett. — A szónak rímelő felekre széthasítása: korcsma — korcs ma, verandán — ver andán, édes ének — a költő édesének. De ez csak futó kacérkodás a rímmel: — Strófapárok sorjázó (abcd — abcd) rímrendje szonettek két első strófájában : Lomha gályán, Hold, Őszi kérdés. Azonos rímű háromsoros strófák (aaa) : Uj tavaszig, Bús bérház-udvar ez ; hatsorosak (aaaaaa) : Be szép az ég, Boldog csönd. Keresztrímhalmozás hatsorosban (ababab) : Körúti hajnal; nyolcsorosban : Egy lány a villamosban. Csak két rímhang (a és b) egy kétstrófás költeményben (abba — abba) : Andrássy-út; négystrófásban (aba — aba — aba — aba) : Sóhaj féle ; egész szonetten végig (abab — baba — aba — baa) : A merengéshez. 8. József Attila verseléséhez. Jámbusai. Sok rövid sorú a Medvetánc című kötetben. — »Tóth Árpád-sor«: Az a szép, régi asszony, Tengeri fürdő. — Szonettet, Mester-szonettjét nem számítva, írt vagy negyvenet; köztük 9 és 8 szótagú sorokkal vagy tízet (Gyöngysor, Pap a templomban, Juhász Gyula, Hazám I—VII), Tóth Árpád-sorokkal néhányat (Versek végére, Spleen, Bús énekhívás). Szabad sorúak : Csöndes énekes zsoltár, Isten (ezek rímtelenek) ; Milyen jó volna, Külvárosi éj, Téli éjszaka, Elégia, Óda, Magad emésztő (rímesek). Trocheussal kapcsolva : A fán a levelek (a strófa 1. és 4. sora jámbus, a két középső trocheus) ; Falu (trocheusi és jámbusi sor váltogatva, nem mindenütt tisztán) ; Lázadó Krisztus (strófazáró sorocskái trocheusiak) ; Arany (nemzeti versidomban ; de utolsó strófája jámbusi). Magyar ritmusra átjátszható : Mikor az uccán (3,2 I 3,2 ; s valószínűleg szintén jámbusi alapon, hasonló magyar tagi alhat ássál: Keresek valakit, Medáliák IV), Vers (3,3), Isten