Horváth János: Rendszeres magyar verstan (Budapest, 1951)
Tartalomjegyzék
209 kérdése; emelkedő jellege nem akadályozza magyarra átjátszását (134) ; főkép a gyors típus képleteire játszható át (134), de némely szokványosra is (135) ; folyamatos átjátszás akadályai; a naiv ritmusérzék viselkedése oly esetekben; a drámai jámbus ellenállása (136). Más emelkedő ritmusok példái (137)................................................... 127—137 VI. A Ráday-nem licentiái Petőfiig. A jámbus »elpongyolásodása« már beplántálásakor megkezdődött ; Ráday nyilatkozatai szabadabb prozódia választásáról (138) ; licentiái verselési gyakorlatában (139) ; már azok is idézhettek elő ritmusbizonytalanságot (140). Ráday engedékenyebb felfogását vette át Kazinczy (141) és Dayka (142) ; szigorúbbat kívánt Csokonai (143), Földi (143), Verseghy (144). — Példák időrendben a legjelentősebb nyelvi licentiákra : rövid szótagnak hosszúvá minősítésére : Kazinczy, Rájnis, Csokonai, Kölcsey, Kisfaludy Károly, Bajza, Vörösmarty, Petőfi verseiben. (145). Kisebb fontossági! nyelvi licentiák : ai, ei diphtongusnak, egy szótagnak számít; a h csak liehezet; a s kötőszó nem vesz részt hangtorlat előidézésében (146). — Alkati licentiák; a megengedett licentiák is megtéveszthetik a versolvasót (146) : jámbus helyett anapaestus, diphtongusok, az a névelő, rövid szótag hosszúnak számítása : zavart okozhatnak (147) ; sor kezdet és sorvég szabálytalan alakítása elnyomhatja a lejtés jellegét (149). — Összefoglalás (151). A szabadvers (152) ................................................................ 138—153 VII. Egyéni formakeresések Petőfi és Arany János után. A Petőfi utáni gyakorlat már alig ismer szabályt a jámbusi versben (154). — Kiss József verselése ; nyilatkozatok róla (155). Főkülönbség elődeihez képest; a versolvasó diszpozíciója; kedvelt versmelódiája (156); gyors típusú magyar sorai (157) ; szimultán ritmusú sorai (158). Összefoglaló jellemzése (160). — Ady verselése; hatott-e rá Kiss József? (160). Szimultán ritmusú versei (161). Ennek a verselő eljárásnak már volt hagyománya ; az ő különlegessége más : szokatlan sorkapcsolatok és strófa-rögtönzések : nemzeti versidomban (161), jámbus-ritmusban (162); az első strófa mint szabálydiktáló (163); ellentétes lejtésű sorok (165); rímelési különlegességek (165); sorismétlések, a záró ritmus (166); ritmusbizonytalanság; mesterkéltség nem-ritmikai eszközökkel; összefoglalás (168). — Babits verselése; a hangzat (rím) gondolatigazgató szerepe (169) ; kedveltebb sorfajai, ritmus és rím szokatlanságai, conventionalistól a különösség felé (171). — Kosztolányi verselése; rímtornája (173). — Tóth Árpád hosszú verssora, rímei (174). — Mindezek verstörténeti jelentősége (175). — Sárközi György és Radnóti Miklós ; Juhász Gyula és Reményik Sándor (175). — József Attila : egyéni jellegét inkább belső, mintsem alaki tulajdonai teszik (176) ............................................................................. 154—177