Horváth János: Vörösmarty drámái. Egyetemi előadás 1942/43. 2. és 1943/44. 1-2. félév - Irodalomtörténeti füzetek 63. (Budapest, 1969)
V. 1837 után
megbélyegezni: itt a várban, nép s király előtt bevádolni őt a levél alapján. Valójában azt teszi, hogy egy szerződést akar vele aláíratni, mely szerint Czillei lemond kormányzói tisztéről, s mindenről, amit e honban bír, és elhagyja a királyi udvart; ha ezt aláírja, csak néhány beavatott fog tudni vétkéről; de ha nem — s Czillei természetesen megtagadja az aláírást —, akkor kötözve viszi a király elé, arcába vágja azt a levelet, összedaraboltatja a néppel s bemutatja neki a „rászedett gazembert”. Czillei kardot ránt, Hunyadi László kicsikarja kezéből s ledöfi. (Némi baljóslatúság már az indításban: 20 — 23.) Folytonos színváltozások, sok személy, köztük a fő Czillein kívül is több intrikus (Giskra, Bánfi Pál) vagy ingadozó (Űjlaky Miklós erdélyi vajda), ki mind óvatosabban, vagy merészebből, a koncra les, mintha egymásnak is vetélytársai lennének. A darab végén Gara valóban örvend, hogy Czillei többé nem áll mindenütt útjában, s a gyermek király mellett most már reá vár a kormány. S a trilógia következő részében őreá várt volna nagy szerep. (Czillei kibukván, bízvást „Gara és a Hunyadiak” lehetett volna a cím.) — Hogy ily sok személlyel dolgozik (s más tekintetekben is), arra talán Julius Caesar-fordítása (1839) ösztönözte Vörösmartyt; van is célzás a két darab közti párhuzamosságra Vörösmarty drámájának legvége felé: Hunyadi László mondja a királynak: „Brutus megölte Caesart, Hunyadi Csak Czilleit.” Azt mondhatni, a darab négy első felvonása csak expozíció, elnyújtott, kényelmes, sokszor életképszerű előzetes tájékoztatás a drámához, mely az V. felvonásban fejlik ki. A II. felvonás — Hunyadi János temetése — egészen fölösleges: csak patetikus, teátrális hatást keres. A III. felvonás eleje csak életkép az özvegy Hunyadinéról. Ezek a Hunyadi Jánosig visszanyúló előzmények bizonyára Kisfaludy Sándor hatásából is magvarázandók. A fejlődés, haladás csak látszólagos; a három első felvonásban: ostromelőtti hangulat, népi jelenet, temetés, országgyűlés, az ármány többszerű megindulása a Hunyadifiúk ellen: szinte csak állókép. A IV. felvonásban csak a 134