Huszár Tibor: A hatalom rejtett dimenziói. Magyar Tudományos Tanács, 1948-1949 (Budapest, 1995)
XI. Egyetemi tanárok leváltása, újak megbízása
képzés diverzifikálása, a hallgatói létszám megsokszorozása igazolni látszott e jövőkép megalapozottságát. Hogy e célkitűzések megvalósulása milyen diszfunkciókkal társulhat, korántsem volt köztudott, s még kevésbé köztudat, jóllehet teoretikusan megállapítható, kijelenthető: a politikai ellenőrzés hiánya, a szabadságjogok korlátozása általában s különösen az általunk vizsgált területeken törvényszerűen szüli a működési zavarokat, az értékek devalválódását. A képlet e vonatkozásban sem egyértelmű. Az új társadalom új eszményeket, új szabadságfogalmat kínált: "a szükségszerűségek felismerésére alapuló szabadság" képzetet. Hogy ez az ideológiakonstrukció végül azt eredményezte, hogy a hívő értelmiségi - József Attila szavait önkényesen értelmezve - "magával kötve mint a kéve" parancskövetővé vált, az az ügyet önként vállalók számára csak később vált ismertté, a vakhittel "áldott és vert" fundamentalisták számára talán később sem. S a képlet még tovább is bonyolítható. A szocializmus társadalmi egyenlőséget ígért, s az értelmiség egyes kategóriái számára ez vonzó volt, mert igazságérzetüknek kedvezett.434 A plebejusréteg gyermekeinek beemelése az értelmiségbe a java értelmiség régi követelése volt, ezért támogatták a szakérettségizőket, a népi kollégistákat. Hogy a proletárdiktatúra - a totalitárius állam - új előjogokat konstituál, janicsárként kívánja használni az első generációs értelmiségieket, az új rendet vállalókat, ugyancsak később vált felismerhetővé, mint ahogy az is, hogy a "gondoskodó állam" a pártállami struktúra álcája s szerves kiegészítője: a patemalizmus az alattvalóit jutalmazza, klientúrájának kiváltságokat osztogat, s könyörtelen vagy legalábbis részvétlen azokkal szemben, akik ellenségei vagy akiket annak minősít. 1949 nyarán a gondoskodás ezen másodlagos funkcióit még ügyesen palástolták, s céltudatosan törekedtek arra, hogy az új rendet elfogadók reménykedjenek: az állami gondoskodás a jólétüket, munkalehetőségüket bizonyosan szavatolja. 12. Még egyszer az "érdemes tudósok nyugdíjügyei"-ről E szempontból - szűkebb témánknál maradva - jellemző, hogy például az egyetemi tanárok demonstratív nyugdíjazásának (leváltásának) akcióját, amely mint erről szólottunk - egyszerre volt az őrségváltás és volt a megfélemlítés eszköze, időben egybehozták "Az érdemes tudósok nyugdíjának" rendezésével,435 a tudósüdültetéssel kapcsolatos javaslat elfogadásával.436 434 Zbigniev Brzezinski a "létező szocializmus” egyik legkövetkezetesebb bírálója írja "Két korszak között" című könyvében: "... a marxizmus kiterjesztette a népi öntudatot, mégpedig olyanformán, hogy a tömegekbe bevitte a társadalmi egyenlőség gondolatát, s hogy történelmi és morális igazolással szolgált e követeléshez." Más kérdés, hogy az "intézményes marxizmus" kilúgozza s az uralkodó rend érdekében használja fel ezeket az eszméket. Az intézményesített hit defenzívába szorul. "Nincs többé szükség arra, hogy alternatív és vonzóbb koncepciókat állítsanak szembe a hagyományos merev tilalmakkal ..." Z. Brzezinski: Két korszak között. Kossuth, Bp., é. n. (zárt kiadás) 104-106. 435 MTT Pártkollégiuma szeptember 16-i ülésén egyidejűleg tárgyalta e kérdéseket. (Feljegyzés MTA Lt. MTT 1/9. 436 MTA Lt. MTT 3/4. 165