Időjárási események és elemi csapások Magyarországon 1700-ig (Budapest, 1962)

Réthly Antal munkája közel tizenhét évszázadról (83—1700) foglalja össze a hazánkat sújtott elemi csapásokra, valamint a szélsőséges időjárásra vonatkozó félj egy zéseket. A könyv első része a neves meteorológus által több mint fél évszázad folyamán egybe- gyűjtött, megrostált és rend­szeresen feldolgozott adatokat tartalmazza, míg a második részben a szerző az egyes kró­nikák és naplókivonatok soro­zatos feljegyzéseit közli. A műben elvonulnak előttünk a látszólag rendszertelenül fel­lépő páratlanul szigorú és enyhe telek, a hűvös, esős és a forró nyarak, valamint a gyakori tar­tós szárazságok, amelyek a zárt Kárpát-medencének jellemző tulajdonságai. A szerző időrendi sorrendben közli a nagy hava­zások, rendkívüli hidegek, má­jusi fagyok, pusztító jégesők, villámcsapások, tornádók, felhő- szakadások és az ún. véresők eseteit. A pusztító árvizekről összegyűjtött feljegyzések képet nyújtanak, milyen gyakori csa­pás volt ez a múltban hazánk­ban. Sáskajárások, borzalmas pestisjárványok éppúgy, mint a háborúk okozta éhínségek tömegesen pusztították az or­szág lakosságát. Az éhínségek következtében ismételten előfor­dult emberhús-evésekről is hi­teles feljegyzések tanúskodnak. A szerző előtt már többen fog­lalkoztak kisebb-nagyobb tanul­mányokban az időjárási szélső­ségek és elemi csapások egybe­állításával, de önálló könyv alakjában, hiteles forrásmunkák felsorolásával teljességre tö­rekvő adatgyűjtés most válik először hozzáférhetővé. Ez a munka tehát a régi időjá­rási eseményeknek és elemi csapá­soknak mintegy a messze múltba visszanyúló évkönyve, króni­kája. Nemcsak a meteorológus, geográfus, hidrológus, gazdaság- történész szakemberekhez szól: kultúrhistóriai jelentősége foly­tán igényt tart a nagyközönség érdeklődésére is. A bő földrajzi, név- és tárgymutatók jelentősen megkönynyítik használatát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom