Időjárási események és elemi csapások Magyarországon 1700-ig (Budapest, 1962)
Réthly Antal munkája közel tizenhét évszázadról (83—1700) foglalja össze a hazánkat sújtott elemi csapásokra, valamint a szélsőséges időjárásra vonatkozó félj egy zéseket. A könyv első része a neves meteorológus által több mint fél évszázad folyamán egybegyűjtött, megrostált és rendszeresen feldolgozott adatokat tartalmazza, míg a második részben a szerző az egyes krónikák és naplókivonatok sorozatos feljegyzéseit közli. A műben elvonulnak előttünk a látszólag rendszertelenül fellépő páratlanul szigorú és enyhe telek, a hűvös, esős és a forró nyarak, valamint a gyakori tartós szárazságok, amelyek a zárt Kárpát-medencének jellemző tulajdonságai. A szerző időrendi sorrendben közli a nagy havazások, rendkívüli hidegek, májusi fagyok, pusztító jégesők, villámcsapások, tornádók, felhőszakadások és az ún. véresők eseteit. A pusztító árvizekről összegyűjtött feljegyzések képet nyújtanak, milyen gyakori csapás volt ez a múltban hazánkban. Sáskajárások, borzalmas pestisjárványok éppúgy, mint a háborúk okozta éhínségek tömegesen pusztították az ország lakosságát. Az éhínségek következtében ismételten előfordult emberhús-evésekről is hiteles feljegyzések tanúskodnak. A szerző előtt már többen foglalkoztak kisebb-nagyobb tanulmányokban az időjárási szélsőségek és elemi csapások egybeállításával, de önálló könyv alakjában, hiteles forrásmunkák felsorolásával teljességre törekvő adatgyűjtés most válik először hozzáférhetővé. Ez a munka tehát a régi időjárási eseményeknek és elemi csapásoknak mintegy a messze múltba visszanyúló évkönyve, krónikája. Nemcsak a meteorológus, geográfus, hidrológus, gazdaságtörténész szakemberekhez szól: kultúrhistóriai jelentősége folytán igényt tart a nagyközönség érdeklődésére is. A bő földrajzi, név- és tárgymutatók jelentősen megkönynyítik használatát.