Ilia Mihály - Péter László (szerk.): Juhász Gyula: Versek, 1898-1911 - Juhász Gyula összes művei 1. (Budapest, 1963)
Jegyzetek
közlésnél korábbi kéziratra, vagy más, rendszerint több közlés egyező tanulságaira. A cím nélküli kéziratokról közölt szövegek fölé címként zárójelbe a kezdősort vagy kezdőszavakat írtuk. A versek ajánlását csak a jegyzetben közöljük, kivéve, ha az ajánlás a vers értelméhez, mondanivalójához szorosan kapcsolódik, s a vers tartalma a címzett személyétől elválaszthatatlan. A költő az ajánlásokat újabb közlés esetén gyakran elhagyta, vagy éppen megváltoztatta. A kritikai kiadások jelenleg érvényes szabályzata szerint megtartottuk a költő, illetőleg a verset közlő újságok, folyóiratok, könyvek eredeti helyesírását, illetve — ugyancsak a szabályzat kívánsága szerint — csupán néhány technikai természetű változtatást tettünk: ez helyett c-t, nyny helyett nny-t írtunk. Megőriztük tehát az író nyelvállapotát tükröző írássajátságokat, így főként a magánhangzók sajátos rövidségét, az egybe- és különírás korabeli gyakorlatát, az idegen közszók és tulajdonnevek írását és a központozást. Az eredeti helyesírás e minél hívebb visszaadása természetesen következetlenségekkel jár: a szövegek helyesírása adott esetben újságonkint is eltérhet egymástól. A kritikai kiadás használója mindezek ismeretében többet megtud a szövegekről, mintha e helyesírási eltéréseket a mai helyesírás szerint egységesítettük volna. Juhász egyéni helyesírása különben sem tér el lényegében a korabeli újságírói gyakorlattól, s legfőbb jellemzője a rövid magánhangzók (i, u, ü) gyakorisága. Az egybe- és különírásban mutatott gyakorlata nem annyira egyéni; lényegében az egykorú helyesírásnak felel meg. A kötetünket illusztráló kézirathasonmásokat úgy válogattuk össze, hogy Juhász Gyula írásmódját költői pályájának minden idejéből bemutathassuk. 7. Modern költők kritikai kiadásában természetszerűen lényegesen kisebb szerepe van a szövegkritikai kiadások egyik feladatát jelentő szövegjavításoknak (emendáció). Mégis, tekintve, hogy Juhász Gyula verseinek közlései nagyrészt kezdetleges tipográfiájú vidéki lapokban jelentek meg, az ő versei esetében sokkal gyakrabban váltak szükségessé e javítások, mint más 20. századi költőknél (például József Attilánál). Javításainkat természetesen mindenütt megokoljuk. A javítás alapja központozás esetében többnyire az értelmi, logikai megfontolás, szövegmódosítás esetében pedig túlnyomórészt a többi változat tanúsága. Abból a célból, hogy a kiadás forgatójának, használójának módja legyen javításainkat mérlegelnie, a változatok apparátusában először a variánsokat a javítatlan alapszöveghez viszonyítva közöljük, s csak utóbb, külön pontként, a variánsjegyzékhez hasonló fölépítésben adjuk meg az egyes sorokban végrehajtott javításokat. Az olvasót tehát ne tévessze meg, ha a változatok közt esetleg az alapszövegével egyező sort talál: az egyezés magyarázatát utóbb, a javítások fölsorolásánál találja meg. Például a Gioconda című vers 33. sora közlésünkben így szól: A föld csak cella, és igaz hazája A változatok közt látjuk, hogy a Délmagyarország közlésében pontosan így szerepel, tehát első pillanatra úgy tűnik, hogy az nem is változat. Ám a javítások közt megmondjuk, hogy az alapszövegül választott Késő Szüret című kötetben eredetileg ez a sor így hangzik: 21* 323