Ilia Mihály (szerk.): Juhász Gyula: Prózai írások, 1923-1926 - Juhász Gyula összes művei 7. (Budapest, 1969)

Jegyzetek

zője: Pékár Gyula (utalás az 1920-ban írott Danton című tragédiájára); róla a Panasz bevezető tanulmányában írja Szabó Dezső: „Ha Répák Jankó letette a fazékszolidaritás ős drótját...” — Kemény Zsigmondot . . . unalmasnak találja . . . Kulhy Lajost jobban szereti: Pintér Jenő irodalomtörténetéről szóló tanulmányában (Szellemi életünk tragédiája. II. A magyar irodalomtörténet­írás) írja Szabó Dezső: „Kuthy Lajos nagy regénye: a Hazai rejtelmek irodal­munk egyik legnagyobb koncepciója.” Ugyanitt ír Keménnyel szembeni ellenszenvéről is. — Kósző István (1861 — 1932) ügyvéd, 1917-ig a szegedi 48-as Függetlenségi Párt elnöke, 1917 — 18-ban Szeged országgyűlési képvise­lője, 1919-ben behódolt az ellenforradalomnak, és 1921-ben belügyminiszté­riumi államtitkár lett. Tömörkény István legénykori barátja, sokáig együtt laktak. Juhász a Tömörkény István élete és művei című könyvében is ír róla. — Education sentimentale: Flaubert regénye, a szürke, köznapi, átlagember története; ez nyilván célzás Kószó középszerű tehetségére. — Kelemen Béla (1863 — 1944) ügyvéd, főszolgabíró, országgyűlési képviselő, 1917 —18-ban Csongrád megyei főispán. A szegedi ellenforradalmi mozgalom egyik fő szer­vezője, a Szegeden szervezkedő ellenforradalmi kormánynak belügy-, majd kultuszminisztere. 1922 karácsonyán jelentek meg visszaemlékezései: Adatok a szegedi ellenforradalom és a szegedi kormány történetéhez. Szeged 1923. Megjelenésére Juhász Gyula a HRkŰ 1922. dec. 26-i számában reflektált (JGyÖM 6 : 541. 1.). Benvenuto Cellini (1500—1571) olasz ötvös és szobrász, kalandos életet élt, többször vádolták gyilkossággal. Hírnevét az élete végén írott önéletírása alapozta meg, melyben hatásosan idézi föl korát és kaland­jait. — Tompaszögi Frici: valószínű, hogy Gombaszögi Frida színésznő. — Abádszalóki beszámoló: Juhász sokszor emlegeti Abádszalókot mint a kisszerű magyar élet, a „mucsaiság”, az elmaradottság jelképét. 19. Hamlet szerzőjének. HRkÚ 1923. febr. 12. 4. 1. Görbe Tükör r. Aláírás: Gyalu. — Palágyi Lajos szegedi színigazgató apokrif levele Shakespeare-hez a Hamlet előadásának szegedi sikertelenségéről. 20. Csalj meg édes. SzÚ 1923. febr. 17. 3. 1. Aláírás: Gyalu. — A század­végi francia bohózatok új divatjáról. 21. Csevegés. A HRkŰ 1923. febr. 19-i számából. 1. 1. Aláírás: Juhász Gyula'. Facies hippocraticája: haldokló arckifejezése. — A párisi jósnő: talán De Ferriem asszony, akiről többször írták a magyar lapok, hogy megjósolta a világháborút. — Oswald Spengler (1880—1936) német idealista filozófusnak A Nyugat alkonya című művére utal. — Szent Bruno (1035 — 1101) a karthausi rend alapítója. — Hohenstaufok: Hohenstaufen: német uralkodó család; tagjai szicíliai és szardíniái királyok voltak; a család utolsó tagját 1268-ban Nápolyban lefejezték. 22. Egy kis meteorológia. HRkÚ 1923. febr. 19. 4. 1. Görbe Tükör r. Alá­írás: Gyalu. — Politikai időjóslás. Többek között ezt olvashatjuk: Például: szeretném én azt a kurzust látni, amelyikben egy stréber ne találná meg a maga számítását. 23. A színházi nézőtér. SzÚ 1923. febr. 23. 3—4. 1. Aláírás: Gyalu. — Kik járnak, s kik nem ma színházba? 346

Next