Ilia Mihály (szerk.): Juhász Gyula: Prózai írások, 1923-1926 - Juhász Gyula összes művei 7. (Budapest, 1969)
Jegyzetek
bérlője. — A keresztény orgánum: a Magyarság 1926. márc. 5-i számában Az irodalombarát szegedi híres halászmester című cikke szerint Bitó terjesztette és árusította a szegediek könyveit, „de csakis az igazán magyar tárgyú, lelkű műveket”. Juhász joggal cáfolja a Magyarság túlzásait, Bitó nem volt irodalmi mecénás, bár jó kapcsolatai voltak a szegedi írókkal, pl. Tömörkénynek segített néprajzi tárgyak gyűjtésében. — Teleki Pál gróf látogatást tett Apponyi Albert grófnál, miután ez kijelentette, hogy Bethlen genfi útja előtt nem szólal föl a nemzetgyűlésben a frankhamisítás ügyében, nehogy a genfi eseményekért felelősség háruljon rá. Teleki és Apponyi megbeszélése körül a lapok titokzatosságot emlegettek. — Károlyi Imre gróf a napilapok márc. 3-i híre szerint kijelentette, hogy vizsgáló bíró előtt hajlandó a frankhamisításról vallani. — Pallavicini György őrgróf márc. 2-án a nemzetgyűlésben Bethlent támadta: szerinte a kormánynak tudomása volt a frankhamisításról. Mindkét nyilatkozat hátteréről különböző találgatások jelentek meg a lapokban. — Agai Adolf (1836—1916) újságíró, író, buzgó lapszerkesztő volt. Tárcáit Porzó álnévvel írta. — Beck Pista (1848—1912) szegedi városi osztályjegyző, a katonai ügyosztály vezetője. Jellegzetes szegedi figura volt, magyaros ruhában járt, kalandjaival és történeteivel a korabeli szegedi lapok sokat foglalkoztak. Juhász is említi egyik alkalmi versében: Szegedi önarcképek (JGyÖM 3: 131 — 133. 1.) Móra tárcát írt róla. Lipcsey Adóm (1864—1912) író, újságíró, a Szegedi Híradó munkatársa, szerkesztette az Országos Hírlapot és a Borsszem Jankót is. Alapító tagja volt a Dugonics Társaságnak. — Ónozóné: Ónozó Poldiné, 1886 — 1926-ig egy híres Tisza-parti kiskocsma tulajdonosa. — Tamásy (vagy Tamasy?) György Oskola utcai cipészmester szoros barátságban volt az újságírókkal, írókkal, akik rendszerint adósai voltak. Eljárt a Dugonics Társaság fölolvasó üléseire, hogy az írókat meghallgassa, és így megtérültnek hitte kiadásait. (Vö. Sz. Szigethy Vilmos: Bőrszobor. Szeged, 1918. 12. 1.) — Raritás: ritkaság, különlegesség. — Kemechey Jenő (1862 — 1905) író, újságíró, 1891 — 1894-ig a Szegedi Híradó szerkesztője volt. — Jávorka Ferenc (1904 — 1963) prózaíró, a szegedi népies iskola kései képviselője. — Kénytelen-kelletlen idegenbe szakadtak: József Attila, Berczeli A. Károly, Terescsényi György, Pór Tibar, Nagyfalusi Jenő stb. — Tömörkény .. . szobrát . . . egy . . . kocsmáros akarta fölállítani: Hann János szegedi vendéglős 1924 őszén Tömörkény-csárdának kívánta nevezni vendéglőjét, és megbízta Papp József szegedi szobrászt, hogy készítse el az író szobrát. (Vö. ItK 1959. 328. I.) — Nyelvében él a nemzet: e szállóige eredete nem ismeretes, Tóth Béla (Szájrul szájra, 184 — 185. 1.) több szerzőt is megjelöl, de ebben a formában sehol sem fordul elő ez a szólás. — Hol van a hal, mely dicső volt és remek ?: Kölcsey: Zrínyi dala című verséből vett sor, az alkalomhoz átalakítva. 287. Czucz és a kereszténység. Délm 1926. márc. 19. 1. 1. Vezércikk. Névtelenül. Juhász szerzőségét az a tájékozottság bizonyítja, amelyet e cikk a katolikus vallásos irodalom ismeretében elárul. Újságíró társai közül senkinek sem volt ilyen irányú és ilyen alapos műveltsége. Juhászra vall az a más cikkeiben is föllelhető gondolat, hogy az iskolába napi politikát nem szabad bevinni. A cikk Kardos Lajos iparostanonc-iskolai hitoktató esetével foglalkozik. Kardos Körmendy Mátyás ipartestületi elnököt és a jelentéktelen Czucz Mihályt állította követendő példának tanítványai elé, és Peidl Gyulát, Kun Bélát és Vázsonyi Vilmost ócsárolta. A szülők fölháborodásáról a Délm is 439