Ilia Mihály (szerk.): Juhász Gyula: Prózai írások, 1923-1926 - Juhász Gyula összes művei 7. (Budapest, 1969)
Jegyzetek
lesz. Többször szerepel a Magyarságban, de 1926 júliusában „kétszáz fajvédő szegedi olvasó” tiltakozására a lap föladja a vele való kapcsolatot. A Nyugat csak egyszer közli prózai írását: a Babitsról szólót. Az 1920-ban megszűnt Délmagyarország utóda, a Szeged, az ellenforradalmi rendszer nehéz körülményei között a liberális ellenzék legbátrabb és leghangosabb lapja lett. Előfizetési felhívásaiban Kossuth és Eötvös liberalizmusára hivatkozik. 1925. jan. 1-én így jelöli meg programját: „Polgárság és munkásság egyre imponálóbb tömegben csatlakozik állandó olvasóihoz. Mindazok a szegediek hívei lesznek, akik a belső egyetértésben, osztályok, felekezetek, foglalkozások békességében, az emberiességben, a lélek szerint való — s nem a csak szájaskodó — magyarságban, hazaszeretetben, a munka és az igazi érdem megbecsülésében látják és hiszik a jobb jövőt. Hívei lesznek mindazok, akik a mindenki más emberségét, jogát tisztelő igazi liberalizmus s a hamisítatlan demokrácia elveiben hisznek.” (A Szeged politikai irányáról Péter László közöl adatokat: József Attila Szegeden. It 1955. 115 — 163. 1.) A Szeged munkatársa volt Juhász Gyula is, politikai, világnézeti meggyőződése megegyezett a lapéval, sőt mondhatjuk, hogy éppen az ő munkássága alakította ilyenné a Szeged és a Délmagyarország programját. 1923-ban átmenetileg nem a Szegedbe, hanem heti melléklapjába, a Hétfői Rendkívüli Újságba dolgozott. Ez 1919. nov. 30-án indult; a Szeged 1924. nov. 23-i számában azt írja róla: velünk politikailag egy vágányon halad. Juhásznak két állandó rovata van benne: a Csevegés és a Görbe Tükör. Az elsőt, egy kivétellel, teljes névvel jelzi, a másodikat Gyalu álnévvel. A Csevegésben legtöbbször aktuális eseményekhez fűz kommentárokat, a Görbe Tükörben szatirikus hangon gúnyolódik a közélet és irodalmi élet jelenségein. A Szeged rendszeres cikkírója csak 1924-ben lesz megint. A lap felelős szerkesztője Frank József, akivel Juhász már dolgozott együtt a Szeged és Vidékénél; a kiadó Pásztor József (Kézai Simon álnéven maga is írt színházi és könyvkritikákat) volt. A munkatársi gárdához tartozott Pór Tibor (= Sarló Sándor), Vér György, Magyar László, Gábor Arnold, Herczeg Sándor, Balla Jenő, Lengyel Vilma (ő vezette a színházi és zenei rovatot), Sebestyén Károly múzeumigazgató-helyettes, Czímer Károly várostörténész, Tonelli Sándor közgazdász, Lugosi Döme művelődés- és színháztörténész. 1922-től, a Szegedi Napló kormánypártivá válása után ide dolgozik Móra Ferenc is. 1925-ben a rövid ideig Szegeden tartózkodó Szabó Dezső is munkatársa lesz a lapnak. (Minderről bővebben: Péter László: József Attila Szegeden. It 1955. 2. sz.; ugyanő: Szabó Dezső Szegeden. ItK 1963. 1. sz. Vö. még: A Délmagyarország fél évszázada, 1910—1960. Szerkesztette: Lőkös Zoltán, Péter László, Sz. Simon István. Szeged, 1960). 1925. jan. 10-én a belügyminiszter megvonta a Szeged utcai árusításának jogát, és ezzel a kurzus bátor, ha nem is mindig következetes ellenzékének lapját halálra ítélte. Áprilisban meg is szűnt, de rögtön utána, 1925. máj. 17-én, változatlan munkatársi gárdával ismét megindult a Délmagyarország. Juhász a Szeged és a Délmagyarország munkatársaként dolgozott. Vezércikket írt névvel és név nélkül, színházi bírálatot, riportot, 1925. szept. 27-től kezdve Szögedi Színház főcímmel szatirikus jeleneteket, Gyalu és Jatagán álnévvel glosszákat, széljegyzeteket, karcolatokat. Juhász és munkatársainak működése, melynek fő jellemzője az ellenforradalmi rendszerrel való szembenállás volt, nem kerülte el a fajvédelem helyi orgánumának, a Szegedi Új Nemzedéknek figyelmét. Ez a rendkívül színvonaltalan, de annál inkább mocskolódó szélsőjobboldali napilap, melynek 334