Ilia Mihály (szerk.): Juhász Gyula: Prózai írások, 1923-1926 - Juhász Gyula összes művei 7. (Budapest, 1969)
Jegyzetek
házában írta. — Móricz Zsigmond panaszkodott egy szomszéd városra: „Ez a magyar kultúra. Hatvanezer lakosú városban egy könyvet sem vesznek”. Az Est, 1923. szept. 2-i számában ezzel a címmel írt Móricz riportot Hódmezővásárhelyről. — Forró Pál (1884—1942) író, ügyvéd majd tanár. Nem túl igényes műveit színes meseszövése és a gyakran fölbukkanó erotikus témák tették népszerűekké. — Benedek Aladár (1843 — 1915) költő, író, lapszerkesztő, nagy nyomorban élt, sötét tónusú versei igen népszerűek voltak. — Szomory Károly (?—1899) író, újságíró, sikeres költő, elborult elmével halt meg. — Könyves Kolonics József (1884—1955) makói ügyvéd, polgári radikális, majd szociáldemokrata politikus, később az antifasiszta mozgalomban is jelentős szerepe volt. Espersit János baráti körébe tartozott, támogatta a fiatal makói diák József Attilát, Juhász Gyulával is barátságban volt. A Délm szept. 12-i számában Személyes kérdések, házi perpatvarok és egyebek a makói közgyűlésen címmel beszámoló jelent meg a makói városi közgyűlésről „A Délmagyarország munkatársától” jelzéssel. Ez Juhász Gyulától is származhat. Ebben van szó arról, hogy Könyves Kolonics József interpellált a városi közgyűlésen. — A gyertyát nem kell a véka alá rejteni: bibliai idézet, Máté evangéliumából, 5, 16. — Szeme József kilétére nincs közelebbi adatunk; valószínű, hogy azonos azzal a Szente Józseffel, aki Makó és Szeged között, valamint Makó környékén társzekeres volt. — Hollósy Kornélia (1827 — 1890) a múlt század egyik legnevesebb operaénekesnője, a Nemzeti Színház tagja. Férje, Lonovics József, Csanád megye főispánja lett 1879-ben, ettől kezdve Hollósy Kornélia sűrűn megfordult Makón. Halála után az azóta lebontott makói színházat róla nevezték el. — Makai Emil (1870 — 1901) makai születésű, fiatalon meghalt költő, író, műfordító. Makói síremlékét 1923-ban avatták föl, az erről az eseményről fönnmaradt fényképen Juhász Gyula és József Attila is látható. Juhász makói kapcsolatairól Császtvay István — Péter László: Juhász Gyula makói évei. ItK 1955. 319 — 333. 1. — Péter László: Espersit János. Budapest 1955. 343. Báthory Erzsébet. A Délm 1926. szept. 17-i számából. 1. 1. Vezércikk. Névtelenül. Vajda László Móra írásának tartja (2244. sz.). Kilényi Irma javításaival gépelt másolata fönnmaradt a Kilényi-gyűjteményben. Juhász szerzőségét bizonyítja, hogy itt is, mint régebbi cikkeiben (Csók István képe. JGyÖM 5: 533. 1.; Csevegés, 27. sz.), szóváteszi Csók Báthory Erzsébet című festményének Szegedről való eltávolítását; Juhászra vallanak a cikk sajátos fordulatai is: névtelen és érdektelen fogalmazóival, az aranjuezi szép napoknak vége, levelek hullása, kurzus távozása idején (Schillert és Kiss Józsefet szerette idézni!); a kurzus sokat szereplő figurái közül azokra utal ez a cikk is, akiket Juhász mindig ellenszenvvel emleget: Kádár Lehel, Lendvai-Lehner István, Zsirkay János (Zs húron); Juhász gesztusa, hogy egy szerkesztői üzenethez fűz megjegyzéseket, igen sok publicisztikai írása ilyen inspirációra született. Donátién Alphonse Francois marquis de Sade (1740 —1814) hírhedt kalandor, halálra ítélték, de megszökött. Börtönben kezdte írni erotikus műveit, melyekben beteges hajlamairól és kegyetlenkedési ösztöneiről vallott. Nevéből lett a szadizmus szó. — A Magyar Újság szept. 15-i számában jelent meg az a szerkesztői üzenet, amelyre Juhász itt utal.—Haller István (1880 —1964) keresztényszocialista fajvédő képviselő, a Friedrich- és a Huszár-kormány minisztere volt. Az 1926-os választásokon kibukott, és eltűnt a politikai élet466