Illés László - József Farkas (szerk.): „Vár egy új világ”. Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből IV. - Irodalom - szocializmus (Budapest, 1975)
Agárdi Péter: A szocializmus mint költészet
a proletár osztályálláspont hiteles művészi átlényegítését, a szocialista irodalom kiteljesítését méltatja a Döntsd a tőkét, ne siránkozz c. kötet kapcsán: „Van szocialista líra, mint ahogy van minden rangú, rendű szocialista irodalom, s megbuktak a teóriafaragók, akik biztos megérzéssel vallották, hogy csak a szocialista társadalom levegőjében érhet meg az igazi proletárirodalom.” Bár Kálmán Józsefnek a szocialista irodalomról alkotott — kissé „tág” — koncepciójával lehetne vitatkozni, feltétlen érdeme, hogy a legelsők között áll ki József Attila szocialista költőisége mellett.37 József Attila kiemelésével egyidejűleg ugyanakkor differenciálódik is a megítélések szempontrendszere. Jenő József38 egy korábban — szerinte — sajnos megszakadt naturalista irodalmi folytonosság szocialista világszemléletű ,,újrafelvételét” üdvözli József Attila (és Illyés) lírájában, erősen vitatható történeti és esztétikai érveléssel. A Külvárosi éj betetőzte nagy világnézeti-esztétikai fordulat viszont szinte kritikai visszhang nélkül maradt a szociáldemokrata sajtóban. Egyrészt talán József Attila és a KMP (mégoly ellentmondásos) kapcsolata, az SzDP kommunistaellenessége mondhatott tabut, másrészt a szintetizáló lírai teljesség, az új típusú világnézeti költészet nehéz értelmezhetősége riaszthatta vissza a Népszava és a Szocializmus kritikusait. Kérdések ezek, amelyeket csak további kutatások válaszolhatnak meg. Tény azonban, hogy — jóllehet a 30-as évek legelején megjelent cikkek (szemben a szektás-proletkultos szellemű írásokkal) feltétlenül kiálltak József Attila mellett — éppen a legkritikusabb években, 1932 és 1934 között hiányzik az értő-elemző, bíráló-biztató marxista kritika a szociáldemokrata sajtóból is. A Medvetánc megjelenése után egész irodalmunkban megélénkülő kritikai érdeklődés is csak tompítottan tükröződik a szociáldemokrata sajtóban. Szakasits Árpád39 kisrecenziójának szemlélete visszalépés a lelkendező-moralizáló kritikához. Fejtő Ferenc tanulmányai, cikkei40 viszont már igazi teljesítményt jelentenek, méltó kritikai felnövekedést József Attila költészetéhez; a Fejtő-jelenség azonban külön fejezetet érdemel. Csak halála után ébred József Attila igazi értékének tudatára a magyar baloldal nagy része — s ezen belül a szociáldemokrata munkásértelmiség is. S ekkor már meglepő érettséggel, érvgazdagsággal. Sőt: Szélpál Árpád két 1938-as írása a felszabadulás előtti marxista József Attila-irodalom legfontosabb darabjai közé tartozik. Bár Szélpál felismerései egy már szélesebb József Attila-kultusz sodrában (tehát nem elsőkként) fogalmazódtak meg, érvelése, elemzése rendkívül figyelemre méltó. A legfontosabb kérdésekben haladta meg ugyanis a szektás-proletkultos, a „szocdem” moralizáló-naturalista és a (saját kritikusi pályáján is oly nagyhatású) elvont-modernista kritikai szemléletet. A munkásmozgalom önkritikája is az, amit ír: a költő halála után kellett rádöbbennünk, hogy József Attila nemcsak tehetség és ígéret, de: „már a teljesülés volt, a legnagyobb 37 Kálmán József: Van-e szocialista líra? Szocializmus, 1931. 223—224. 38 Jenő József: A magyar vers útja. Népszava, 1931. máj. 17. 20. 39 [Szakasits Árpád] (sz.á.): József Attila: Medvetánc. Népszava, 1934. dec. 23. 6. 40 Fejtő Ferenc József Attila-cikkei a szociáldemokrata pártsajtóban: Szocializmus, 1935. 90-91.; Népszava, 1937. jan. 10.; Szocializmus, 1937. 561—562. és Népszava 1938. febr. 27. 7 97