Illés László - József Farkas (szerk.): „Vár egy új világ”. Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből IV. - Irodalom - szocializmus (Budapest, 1975)
Agárdi Péter: A szocializmus mint költészet
oldali, szocialista politikai elkötelezettségű, de elméleti-esztétikai alapjaiban rendkívül ellentmondásos eredetű avantgarde-esztétikát is. Maga Kassák volt ennek az irányzatnak vezető képviselője. S a kassáki esztétika József Attilaképét elemezve is elsősorban e „centrum” írásai a fontosak. Az árnyalatok, belső különbségek, a József Attila-kép módosulása, valamint a cikkek rendkívül kis száma ellenére elég markánsan körvonalazható a Kassák-kör (és főleg Kassák) József Attila-szemléletének erőtere. Zelk Zoltán52 ugyanúgy a játékos, könnyed, fülbemászó zeneiséggel teli, „őszinte” lírájú József Attilára figyel, mint Németh Andor (s a polgári kritika nagy része) — jóllehet már ekkor gazdagabb emberi-társadalmi jelentés volt kihüvelyezhető e lírából. S bár valószínűleg igaz az, hogy a Zelk-kritika fenntartásai jórészt Kassák szerkesztői tollának köszönhetők,53 a cikk kritikatörténeti értékét, funkcióját ez csak még jellegzetesebbé teszi. Gró Lajos,54 a Kassák-kör tehetséges kritikusa, a szocialista irodalom annyi alkotásának jeles méltatója a költő életében egyetlen kritikát sem írt József Attila köteteiről, — s^ ez megint csak részben magyarázható a József Attila és Kassák Lajos közötti feszült viszonnyal. 1937 után két cikket szentel a költőnek, de egyikben sem érti meg igazán, jóllehet a feltétlen tisztelet, megbecsülés és magasra értékelés hangján szól róla. Az összegyűjtött versek megjelenésének alkalmából írott cikkben55 Gró Lajos Kassák jövődimenziójú, „egészséges” lírája felől minősíti szinte — mai, éles kategóriákkal — „konzervatívnak és egyúttal „dekadens”-nek, egy átmeneti korszak tragikus-szép „válságterméké”-nek József Attila költészetét. József Attila „élete és halála a tiszta szándékú és igaz törekvésű kortársaimnak egyéni és szociális katasztrófáját példázza”. Nem volt beteljesülés az életműve, és talán sohasem fejlődött volna olyanná, „de a fiatal költők között az egyetlen volt, aki magában hordta a korszerű jövőt. Az előtte járt generáció befejezte a XIX. századot. Benne, mint mindannyiunkban, [. ]már a XX. század is élt. Emberségét valami olyan pontosan meg nem határozható erő fűtötte, amit hiába keresnénk a hangulatokhoz, a klasszikus görög költészethez vagy a néphez — nem mint ősanyaghoz viszonyuló, hanem mint vágyálomhoz — visszamenekülő társaiban. De József Attila, aki önmagában testesítette meg a népet, s aki sajátos hangot ütött meg a magyar költészetben, valóban új mondanivalóit nem tudta és nem is tudhatta úgy kifejezni, ahogyan azt költői egyéniségétől elvárhattuk volna. [••■] Költészete a bizonytalanságban, az ellentmondásokban vergődő, tipikusan mai, kiegyensúlyozatlan ember lírája [...]. Élet- és világszemléletét küzdelmes gyermekkora alakította ki. De szocializmusának valami új, korszerű tartalmat akart adni, s ezenkívül a szociális közösség és a lélek tudatalatti rétegeiben megbúvó énjét akarta összekapcsolni.” József Attila „verseinek értelmi, bölcseleti és társadalmi jellege” abból a törekvéséből fakadt, „hogy önmagát megismerje és a társadalmi jelenségeket pontosan meghatározza”. Kassák költészetének hódító, 52 Zelk Zoltán: József Attila: Nincsen apám, se anyám. Munka, 1929. 6. sz. 190 — 191. 53 L. Vas István: Nehéz szerelem c. műve nyomán Csaplár Ferenc i. cikkét. 54 Csaplár Ferenc: Oró Lajos, a szocialista kritika egyik előfutára. ItK 1969. 595 — 602. 55 Gró Lajos: József Attila olvasása közben. Munka, 1938. 2147 — 2149. 102