Illés László - József Farkas (szerk.): „Vár egy új világ”. Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből IV. - Irodalom - szocializmus (Budapest, 1975)
Agárdi Péter: A szocializmus mint költészet
elmarad nem kevés — József Attila számára különösen fontos — egykori kritika és tanulmány jelentőségének kellő tudatosítása. Érdemes lenne például részletesen elemezni Gaál Gábor 1926-os premarxista cikkét, amelynek expresszionista „tudálékossága” mögül is kisüt a lényeg: nagy költő születését ünnepli a kritikus. S e „nagyság” tartalma, oka az, hogy József Attila - Gaál szerint — a 20-as évek társadalmi-történelmi válsághangulatát, a kor fő kérdéseit a népiség, az egyetemesség és a szubjektív ihlet páratlan találkozása révén idézi meg.76 Nem szólunk részletesen a József Attila számára szintén rendkívüli jelentőségű Fábry-kritikáról sem. Holott rövid terjedelme, nem elméleti-elemző igénye ellenére nagy fontosságú írás ez, hiszen az egyik, talán a legelső igazi méltatás kommunista szerző tollából, amely egyúttal közvetett vita is a proletkultos szemlélettel.77 Nem foglalkozunk összefoglalóan a kommunista Korunk cikkeivel sem. Fejtő Ferenc és Gergely Sándor írásairól már volt szó, Danzinger Ferenc78 viszonylag korszerű, jelentős — de nem elsősorban irodalomkritikai — tanulmánya szintén a szektás-proletkultos áramlat sodrásán való fölülemelkedés miatt érdemelne alaposabb elemzést: Danzinger egyike az elsőknek, akik kiálltak József Attila mellett. Nem kevésbé méltó említésre Nagy István megrázó erejű, önmarcangoló József Attila-búcsúztatója is.79 S bármennyire tanulságos lenne is^ részben a már meglevő elemzésekre hivatkozva80 nem írunk a népfrontos Üj Hang, illetve Gábor Andor és Tamás Aladár ekkori József Attila-cikkeiről sem. Az Üj Hangról csak annyit, hogy a népfrontos indíttatás ellenére — az eddigi értelmezésekkel szemben — kritikatörténetileg nem fordulatszerű a József Attila-kép módosulása. Jóllehet a moszkvai magyar emigráció korábbi messianisztikus, proletkultos szektariánizmusa, illetve bürokrata dogmatizmusa itt már oldódott merevségéből, jóllehet néhány szép verset is közölnek már József Attilától, az esztétikaielméleti megalapozottságú vagy akárcsak forrón-szenvedélyes „fölvállalás” elmaradt. (Láttuk már ezzel kapcsolatban a Gergely Sándor-féle érvelés bizonytalanságát.) A hangsúly inkább a polgári kisajátítási kísérletekkel folytatott éles vitán volt, mintsem József Attila jelentőségének korszerű kritikai értelmezésén.81 76 Gaál Gábor: József Attila: Tiszta szívvel. [A versről 1] Űj Kelet, 1926. 240. sz., ill. G. G.: Válogatott írások. I. köt. Kolozsvár, 1964. 81—84. 77 Fábry Zoltán: József Attila: Döntsd a tőkét... Az Üt, 1931. aug. 20. 16. L. még: Fábry Zoltán: József Attila szlovákiai emléke. [1948]. F. Z.: A gondolat igaza. Bratislava, 1955. 62—81. — Csanda Sándor: Első nemzedék. Bratislava, 1968. 130 — 131.; Csanda- Sándor: Az Űt küzdelme a csehszlovákiai magyar irodalomért. Tanulmányok a magyar szocialista irodalom történetéből. Bp. 1962. 337-371. - A platformtervezettel kapcsolatos levélváltást József Attila és Fábry Zoltán között 1. JAÖM III. köt. 445-446. és Kritika, 1972. 7. sz. 16. 78 Danzinger Ferenc: József Attila, a szocializmus költője. Korunk, 1932. 841—842. 79 Nagy István: Az elsötétült „Külvárosi éj”. Korunk, 1938. 154—155. Egyébként a Korunk és József Attila kapcsolatára lásd: Pataky Bálint: Az egykorú romániai magyar sajtó és József Attila. Utunk, 1958. 48. sz. 10. — Láng Gusztáv—Jancsik Pál: József Attila és a Korunk. Korunk, 1962. 1468 — 1749. 80 Diószegi András: Gábor Andor. Tanulmányok a magyar szocialista irodalom történetéből. Bp. 1962. 218. — Illés László: Az Új Hang kritikai munkássága. I. köt. 409 —444. 81 [Gábor Andor]: Aki hiába halt meg. Új Hang, 1938.10. sz. 70—71. — Tamás Aladár: József Attila életműve körül. Üj Hang, 1938. 11. sz. 120 — 123. 119