Illés László - József Farkas (szerk.): „Vár egy új világ”. Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből IV. - Irodalom - szocializmus (Budapest, 1975)
Agárdi Péter: A szocializmus mint költészet
Lemondva tehát sok József Attila-kritika bemutatásáról és problémaanalíziséről, ebben a fejezetben az évtizedforduló „újdogmatikus” tendenciájáról szólunk. A marxista szándékkal írott József Attila-tanulmányok alig ismert „botrányköve” Sándor Pál nemrég újra kiadott tanulmánya, Az igazi József Attila.82 1938-ban készült a Korunk felkérésére, ám hogy Gaál Gábor végül is miért nem közölte, azt nem tudjuk.83 Feltételezhető azonban, hogy a Korunkban gyakran — korántsem elsősorban irodalmi témával — cikkező szerzőnek ez a tanulmánya merevségében túlhaladta azt a „tűrési határt”, amelyet a népfrontos Gaál Gábor szélső pólusként folyóirata számára meghúzott. Sándor Pál 1938-as Illyés-tanulmányát84 is — elméleti igényessége, találó észrevételei ellenére — döbbenetes irodalmi érzéketlenség jellemzi; egészében mégsem torzító, hanem Illyést a forradalmi baloldalhoz közelítő szellem árad a cikkből. Az emlékezéseiben önmagát barátnak feltüntető Sándor Pál József Attilatanulmánya viszont — azon túl, hogy a művészi élmény átérzésének teljes hiányáról tanúskodik — az egyik legdurvább hangnemben íródott mű a József Attila-szakirodalomban. Szomorú tény, hogy éppen a magyar munkásmozgalomban fontos szerepet betöltő, tiszteletre méltó emberi-politikai bátorsággal harcoló filozófus író85 — akinek a József Attilához fűződő személyi kapcsolata s a tragédiában játszott áttételes politikai felelőssége máig tisztázatlan — volt az első marxista igényű József Attila-könyv szerzője. A könyv még akkor is tipikus, modellszerű, ha magánvéleményt tükröz, s ha Sándor Pál éppen ekkor formálisan nem is volt az illegális KMP tagja. Bár a munkások között ekkor már népszerű lett József Attila költészete, s a kommunisták és a költő viszonyát elsősorban ez a pozitív tény minősíti, nem mellékes a kinyomtatott, a tudományos vagy publicisztikai művek munkásmozgalmi-ideológiai hatása, jelentése. Miként Sándor Pálé sem. Munkáját így kezdi: „Szabó Dezső bizarr szavai, hogy a költő sírján gaz s barátok teremnek, kísértetiesen illenek József Attilára. Szerkesztők, akik sohasem fogadták el írásait, politikusok, akik csak csepülték, ismerősök, akik bosszantották, kispolgárok, akik kéjjel vájkáltak családi és személyes dolgaiban — egyre vehemensebben és mind nagyobb tömegben reklamálják magukénak, s lassanként kialakul az irodalmi köztudatban, hogy Magyarország háború utáni költőnemzedékének legnagyobbika, dédelgetett költőzseni, volt az, aki tragikus halálát lelte a kerekek alatt.. . Nem fontos, hogy nem így volt. Nem fontos, hogy József Attilának sem ama szerkesztőkhöz, sem ama politikusokhoz, költőtársakhoz, barátokhoz és ismerősökhöz semmi köze sem volt, legfeljebb csak annyi, hogy tagadta, s most megtagadná őket.” 82 Sándor Pál: Az igazi József Attila. Bp. 1941., ill. S. P.: Az ár ellen. Bp. 1970. 375 — 404. — A tanulmány értelmezéséhez 1. Forgács László: József Attila esztétikája. Bp. 1965. 268 - 269. 83 Láng—Jancsik: 1. m. 1478 — 1479. 84 Sándor Pál: Illyés Gyula. Korunk, 1938. 7 — 8., 9. és 10. sz., ill. S. P.: Az ár ellen. Bp. 1970. 334- 374. 85 L. Markovits Györgyi: Filozófus író és a munkásmozgalmi irodalom (Sándor Pál). Magyar Könyvszemle, 1973. 193 —201. 120