Illés László - József Farkas (szerk.): „Vár egy új világ”. Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből IV. - Irodalom - szocializmus (Budapest, 1975)

Agárdi Péter: A szocializmus mint költészet

sokat ígérő tehetségének gazdag, sokszor egészen egyéni eszközeivel harcol és vajúdik a valahová fejlődés útján, de az a pont, ahol a kötet befejeződik, még nem jelent megállást. A Nem én kiáltok formailag és világszemléletileg Kassák Lajosig jutott el, de nem jutott el — József Attiláig. József Attila még nem találta meg önmagát, még sok-sok keresni valója van, sok-sok levetni valója van, míg elérkezik a letisztult formákhoz, az egyszerűség lírájához. József Attila szocialista költészetet csinál — polgári formában, polgári at­moszférában, s ez nyilvánvalóan ellenkezik irányának, életfelfogásának ten­denciájával és céljával. Ezek a szempontok nem érintik, főként pedig nem csökkentik a Nem én kiáltok kötetének irodalmi értékét. József Attila a fiatal magyar költői gárda egyik legreményteljesebb tagja, akit el kell olvasni és meg kell ismerni mindenkinek, aki a mai magyar líra fejlődésképességére kíváncsi.”128 A húszas évek második felének és az évtizedfordulónak kevésbé ismert baloldali-szocialista szemléletű József Attila-értékeléseihez fontos adalék Laka­tos Péter Pál129 ekkori munkássága is. Lakatos Péter Pál a Bartha Miklós Társaság baloldali frakciójában lett József Attila költészetének híve s egyúttal a költő személyes barátja. Több cikket is írt József Attiláról, a legterjedelme­sebb tanulmány130 tipikus dokumentuma a marxizáló-népies-nacionalista eszmerendszernek (amely egyébként József Attilát is megérintette 1929— 30-ban). Azt is bizonyítva, hogy ebből az eszmekörből is volt út a kommu­nista párt, a marxizmus felé. Lakatos Péter Pál az elsők között, már 1930- ban felismerte az Ady és József Attila közötti (nem stiláris, hanem lényegi, világnézeti-,.funkcionális”) folytonosságot, s azt, hogy „József Attila Nincsen anyám, se apám c. kötetében megérkezett a nagy magyar költők sorába”. A baloldali József Attila-kritika e — szemelvényesen bizonyított korai, 20-as évekbeli „felfutása” nem válik tartóssá. S bár a polgári világ­nézetű írástudók is számos maradandó felismeréssel gazdagították a magyar irodalomszemlélet József Attila-képét, sőt Németh Andor személyében barátilag elkötelezett, állandó kritikusa is lesz a költőnek, a két világháború közötti magyar kritika, a baloldali, szocialista irodalomszemlélet — főleg József Attila életében — nem nőtt fel mértékteremtöjének szintjéig. Ahogy Kom­­lós Aladár rokonszenvesen őszinte írása megjegyzi: nem érezték kiugró egyéni­ségnek, csupán tehetségnek. S tegyük hozzá ehhez: József Attila megítélésé­ben hosszú ideig ugyanúgy érvényesült a szerepjátszás-értelmezés, mint Petőfinél: kedvességét, naiv-őszinte báját érezték ,,igazi”-nak, „eredendő”­­nek és „csúcsponténak (miként Petőfinél a táj- és népdalverseket); világ­nézeti-közéleti „témájú” verseit, avagy válság-költeményeit „nem igazi”-nak, hanyatlásnak vélték. A 30-as évek derekától végre a marxista kritika is kezdi felismerni és tuda­tosítani a József Attila-modell természetét és egyetemes érvényét. De még 128 Póe Tibor: József Attila: Nem én kiáltok. Szeged, 1925. márc. 1. 10. 129 Lásd: Szalai Imre: Lakatos Péter Pálról [dokumentumokkal]. It 1971. 2. sz. 382 — 394. 130 Lakatos Péter PÁt,: József Attila. Űj Magyar Föld, 1930. III. 147 — 151. A másik két cikk: József Attila: Tárgyi kritikai tanulmány. Kortárs, 1930. 3. sz. 19. és Új anthológia. Valóság, 1932. június. 139

Next