Illés László - József Farkas (szerk.): „Vár egy új világ”. Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből IV. - Irodalom - szocializmus (Budapest, 1975)
Agárdi Péter: A szocializmus mint költészet
agArdi Péter A SZOCIALIZMUS MINT KÖLTÉSZET ADALÉKOK A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTTI MARXISTA KRITIKA JÓZSEF ATTILA-KÉPÉHEZ Nem József Attiláról, hanem a baloldali kritika József Attila-értelmezéseiről lesz szó az alábbiakban. Igaz: a kritikatörténet elválaszthatatlan a szűkebben vett irodalomtörténettől, a művek és folyamatok értelmezésétől. Egy, a József Attila kritikai értékelését nagyobb összefüggésbe állító munka aligha kerülheti majd meg az életmű belső építkezésének árnyalt figyelembevételét és a József Attila-líra vitatott esztétikai-irodalomtörténeti kérdéseiben való állásfoglalást. S nem kerülheti ki a korszak kritikatörténeti feldolgozása a József Attila-i életmű másik műfaját, József Attila tanulmányainak és esszéinek az elemzését sem, hiszen a két világháború közötti időszak kritikai gondolkodásában, a marxista esztétika és irodalomszemlélet fejlődésében kiemelkedő jelentőségű József Attila „prózá”-ja. Sok tekintetben elsőként 6 fogalmazta meg tanulmányaiban a szocialista művészet és irodalom korszerű ideálját, burkolt-nyílt vitában mind a proletkultos tendencia-felfogással, mind az esztétizáló-pszichologizáló „szemérmes” baloldallal szemben. S ezzel — közvetett módon — saját lírájának megértéséhez és értelmezéséhez is szilárd talajt, igényes mércét kínált. Hiszen már 1928-ban, a szocialista munkásmozgalom irodalomkritikai eszmélkedésének felettébb ellentmondásos — az előremutató, maradandó értékekkel együtt megannyi szektás, proletkultos vonást is hordozó — szakaszában (a 100% agitációs irodalomfelfogásának erősödésével egy időben) így fogalmazott: „A formai szempontoktól eltekintve, minden szocialista pretenzióval fellépő költővel kapcsolatban — éppen a szocializmus érdekében — elsősorban azt kell megvizsgálni, hogy mennyiben élte át a szocializmust mint költészetet, vagy pontosabban szólván, eszmei tartalmát mennyiben sikerült lelkivé váltania. Ez fontos szocialista szempontból, mert anélkül még a munkásság osztályharca is válhat szocializmus-ellenessé, és fontos nem-szocialista szempontból, mert egy tömegmozgalom emberi mélységét méri.”1 József Attila és a baloldali, szocialista eszmeiségű kritika „viszonyában” pontosan ennek a mértéknek van központi szerepe. E mérték különböző előjelű hiánya, ellentmondásos fölfogása, illetve jelenléte, fokozatosan megizmosodó érvényesülése értelmében. 1 József Attila: Egyszerű énekek. Brichta Cézár versei. Nyugat, 1928. június 16., ill. József Attila összes Művei III. köt. Sajtó alá rendezte: Szabolcsi Miklós. Bp. 1958. 10. 6 81